Itō Junji: Gyo / ギョ / The Fish (OVA; 2012)
A horror mangák mesterének, Itō Junjinak először adaptálták animére egy történetét! Ez a Gyo című képregénye, amelyet pont tavaly olvastam és írtam is róla itt a blogon. A végeredmény teljesen más lett, mint a manga, de még így is az ufotable (Fate/Zero, The Garden of Sinners) idei legjobb húzása ez az OVA. Az animáció, ahogy vártam, nagyon jó, a mangaka hátborzongató képei szinte hűen köszönnek vissza a vásznon. Csak egy kérdés merült fel bennem: várható-e még más anime verzió Itō Junji munkáiból? Ilyen igényes, tipikus horrorra lenne még étvágyam, hát az ő extravagáns, Stephen Kinget is felülmúló stílusára még inkább!
Támadnak a tenger lényei!
Kaori két barátnőjével vígan nyaral vidéken, amikor váratlan megrázkódtatás éri őket. Először csak egy undorító bűz kíséri kirándulásukat, majd hirtelen egy fém lábakon rohangáló halacska rémíti őket halálra. A mit sem sejtő, de aggódó lányok később milliónyi lénnyel találják magukat szembe, legyenek azok cápák, vagy polipok! Itt minden tengeri herkentyű a szárazföldre merészkedik, és az emberek életét fenyegeti, míg ocsmány bűz kíséri gyilkos túráikat! Japán közlekedése, kommunikációja lassan összeomlik, a lányok az életükért menekülnek, sőt, Kaori Tokióban rekedt vőlegényéért, Tadashiért is aggódhat, mivel megszakadt minden kapcsolata vele. Kaori így el is dönti: ha törik, ha szakad, visszautazik a fővárosba. Csak azzal nem számol, hogy egy pusztító apokalipszis közepébe landol gépével, ahol vér áztatta kifutópálya, égen repkedő és gyilkos kortól szenvedő emberi léggömbök várják. Üdvözöllek a Gyo világában!
Anime kontra manga (egy kis spoilerrel)
A világvége hangulat tökéletes, a 3D-vel feltuningolt látványvilág csak néhol zavaró, de amik már a mangában is óriási dózissal taglóztak le, azok a mutálódott halak voltak. A cápák a kampós lábaikkal eszméletlenül jól mutatnak és mozognak az animében, e miatt A cápa című horrorfilm rémlett fel bennem, ugyanúgy, mint amikor a mangát olvastam. Azonban óriásit fordítottak az animében a szereplőkön. A mangában eredetileg Tadashi adta a „megmentelek az életem árán is” hősszerelmes alakítását, míg Kaori állandóan nyafogott, és a tipikus áldozati bárány szerepében haldoklott. Az animében pedig pont Kaori lett a főhős, kitartó, végtelen küzdőszellemmel megáldva (női szemszögből könnyebb volt vele azonosulni, és tetszett is, hogy nem egy megmentésre váró sírógép maradt).
A fájó pont nálam Tadashi szinte teljes figyelmen kívül hagyása lett. Jó, kaptunk helyette egy kis személyes drámát, tragikus gyerekkorral, meg mindent elsöprő szerelemmel, de Tadashi akkora nagy karakter volt a mangában, hogy hiányzott innen a talpraesettsége, és az a hajmeresztő akció dömping, aminek aktív részese volt. Helyette Kaori harcolt, vágták falhoz percenként (csodálom, hogy túlélte), majd cserkészte be egy furcsa riporter, aki a mangában egyáltalán nem szerepelt, pont úgy, mint Kaori barátnői sem. Egyébként a barátnők révén kiéleztek olyan elemeket az animében – godolom, mint kötelező horror adalékokat, mivel az egész egy nagy klisé halmazra épül a mester alaptörténete mellett -, mint erotika, erőszak, kisebbségi komplexusok, rejtett agressziók. (Erotika nem volt a képregényben, aki több szexjelenetre, meztelenségre vágyik, az érje be csak az animével.)
A zárás pedig a mangához híven, egy hatalmas kérdés. Ezen nem kell meglepődni, Itō Junji sem szánt neki jobbat. Az animének volt a rengeteg pozitív hozadéka mellett negatív vetülete is, de így is nagyon szórakoztató volt a mangaka rajzait megmozdulni látni. Az a tipikus, csak rá jellemző stílus köszönt vissza, mint például a sok függőleges vonallal ábrázolt kétségbeesett tekintet, a torz és egyben gyönyörű karakterdizájn (például feldurranni készülő, minden testrésen át pöfékelő emberek véreres szemekkel, és így tovább) – e miatt egyáltalán nem gondolnám elsőre, hogy az ufotable stúdiójából jött az anime, inkább a Production IG, vagy a Studio 4°C szokott ilyen stílusú figurákat animálni.
Az anime és a manga gyökerei
Itō Junjit (1963- ) korábban nem véletlenül neveztem a mai horror manga egyik koronázatlan királyának. 1987-től kezdve ívelt egyre magasabbra a csillaga, munkáit többek között Tsutsui Yasutaka, és H.P. Lovecraft inspirálta. Számtalan mangájából született live-action adaptáció, amik nyugaton is népszerűek, mint a Tomie, a Kakashi, vagy az Uzumaki. Mind történetei és karakterei igazán különlegesek. Groteszk szituációkba keveri ártatlan, vagy éppen velejéig bűnös főhőseit, akik magukból kifordulva, eltorzult külsővel harcolnak az életükért. Abszurd történetei nem mentesek a drámától, a fekete humortól, az iróniától és természetesen a furcsa romantikus szálaktól sem. A horror műfaján belül a természetfeletti végzetes erőkhöz nyúl a legtöbbet, legyen az egy szellem, vagy egy halálos csillag. Ilyen jellemzőkkel bír a Gyo című mangája is, amely 2001-2002 között jelent meg két kötetben. Az anime adaptáció Hirao Takayuki (Garden of Sinners, Paranoia Agent) rendezésében, Takahashi Takuro (FLCL, Garden of Sinners) karakterdizánja mellett készült el OVA-ként. A forgatókönyvhöz ugyan az eredeti mangát vették alapul, de Yoshida Akihiro és Hirao Takayuki sokat változtatott az eredeti cselekményen (így iróniát, humort ne várjon senki).
Az animében ábrázolt nyílt erőszak és szexualitás miatt, inkább érettebb nézőknek ajánlom, persze aki szereti a horrort, azt a fajta klasszikus horrort, az tudja, mire számíthat. Egy kis háborús, pszichológiai hangulat is befigyel majd (konkrétan katonák és egy cirkuszi agymenés keretében), főleg a sztori végén, plusz érdekes látványvilágilag és filozófiailag is a halál, az elpusztult lelkek ábrázolása, és azok akarata. A háttérzenék kimagaslóan erős klasszikus kompozíciók, amik hatásosa erősítenek rá a kilátástalan, félelemmel teli érzésekre. (A szép animáció elektronikai kütyük szempontjából is egészen eye-cacthing felhozatalt kínál a szemnek, például egy BlackBerry utánzatot csíptem el a film végén.)
Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=253]
Anime adatok
- Japán cím: Gyo / ギョ
- Angol cím: The Fish
- Rendezte: Hirao Takayuki
- Eredeti történet: Itō Junji
- Eredeti karakterdizájn: Itō Junji
- Karakterdizájn: Takahashi Takuro
- Zene: Shiina Gō
- Megjelenés: 2012
- Típus: OVA
- Terjedelem: 1 epizód (70 perc)
- Műfaj: horror, sci-fi, pszichológiai, dráma
- Stúdió: ufotable
- Hivatkozások: ANN (eng); AniDB.net (eng); MyAnimelist (eng); AnimeNfo (eng); Wikipedia (eng); Hivatalos honlap (jp)
Uh, szerintem ez baromi gyenge lett… :/
Vártam, mint a messiást, de… ez… egyszerűen röhögni se tudtam rajta; valahogy még a lulz is hiányzott.
Hajszál tartott csak vissza attól, hogy ne 1/10-zel vágjam be MAL-omra.
Nekem tetszett XD.
Sajnos szerintem az év csalódása lett. Valahogy a harsány, túl világos színeket nem éreztem Junji Itóhoz valónak, azon túl, hogy gyakran elég műanyagszerű volt az emberek bőre, a CG pedig több helyen is hibás vagy minősíthetetlen volt (lássuk be: a CG még a Fate/Zero-ban sokkal szebb és kidolgozottabb is volt). Ezen kívül nekem a szexjelenet betolása egyértelműen a kóros amerikai horrorfilm rákfenékre hajaz: sajnos túl sok horrort láttam az elmúlt 10 évben ahhoz, hogy ne adjak igazat annak, amit a Sikolyban (Wes Craven) mondtak: „Ha nem vagy szűz, meghalsz.” És persze minden mai (úgy az elmúlt 15 év) valamire való horrorfilmjébe bekerült valamilyen szinten a szex (kevés kivétellel). A korábbiakban is szintén benne volt jócskán (gondolok itt az 1989-es Frászkarikára, ahol a női főszerep Amanda Bearse-n volt, azaz Marcy D’Arcy-n; vagy az 1982-es Gonosz halottban, ahol a fák *khm-khm* meg a lányt…). Aztán meg hogy erre építeni némi drámát, aminek túl sok köze nem is van az egészhez…
Ezen felül a temérdek módosítás az alapsztorihoz képest is. Már nem azért a szexista 20 fillérért, de valahogy az volt a jó a Gyo-ban, hogy a srác volt a főszereplő, mert szintén az elmúlt 15-20 év rákfenéje az, hogy mindig egy csaj van a horror középpontjában.
Így nekem ezekkel a durva rendezési áthallásokkal sajnos az év csalódása lett. Persze ez a hely megváltozhat még, ha a Yamato 2199-et szúrják el… de az utóbbi PV-je arról győzött meg, hogy moziban tilos lenne megnéznem, mert enyhén szólva is beélveznék rajta ^^”
Ó Ricz, köszi a kiegészítő kritikát! Egyébként egyetértek veled abban, hogy az eredeti manga sokkal, de sokkal jobb, de valamiért nekem mégis tetszett ez a film, annak ellenére hogy jó nagy adag koppincs van benne (a CG engem nem zavart, a grafika ok, én a halakra összpontosítottam, azok már az elején megnyertek maguknak XD). A női hősnőt azért értékeltem, mert tényleg jobban azonosultam vele, de mint említettem fentebb, a srác kiírása rosszul érintett. 🙁 Köszi a véleméyned! Nálam nem lett az év csalódása – remélem a Berserk movie se lesz az 😀