Yoneyama Shiwo: Bloody Cross (shōnen manga; 2009; 6 kötet eddig)

Yoneyama Shiwo: Bloody Cross (shōnen manga; 2009; 6 kötet eddig)

Yoneyama Shiwo: Bloody Cross (shōnen manga; 2009)
Bloody Cross (shōnen manga; 2009)

A mai nap alatt két vizsgát lezavartam, úgyhogy fáradtan, de büszkén írom e sorokat (jövő hétfőn kezdődik az izzadtság maraton megint, amire holnaptól már tanulni kéne…). De pillanatnyi helyzetjelentésemből elég is ennyi, rögtön ki is kalandozok inkább az aktuális bejegyzés témájára, a Bloody Cross-ra. Egy hete olvasom apránként ezt a természetfeletti lények remixeléséből született shōnen tüneményt, de még mindig nem tudom eldönteni, hogy must read, vagy elmegy kategóriába soroljam-e be. Már a cím is elég spoiler gyanús: “Véres Kereszt”. Ha van vér, ott biztos lesznek vámpírok is, a keresztes társítás pedig rögtön angyalokat és bibliai csatározásokat ígér. Nos, tényleg ezt is kapjuk.

Vámpíros angyal dózis

Szokás szerint a borító nyert meg magának, aztán a műfaji besorolás, amiből a romantikus és erotikus szál igen erősen rányomódik a mangát takaró coverek grafikájára. Szexi lány egy bishōnen ölében? Ebből rossz nem lehet, plusz vérszívók és angyalok, erősen csábító egyveleg. Ez egészen addig tart, míg el nem merülsz a manga rajzstílusában – a gyönyörű borítóképek hatására én jobb vizuális kidolgozottságot vártam voltan a történet mellé, ami sitcomos mivolta miatt tele van chibi figurával, az akció oldalt erősítik a harci jelenetek, de a sokszor nagyon-nagy arányú fehér háttér, kidolgozatlan környezet nálam nem verte meg a lécet, hogy akár pénzt is kiadjak érte (a képregény elején ez még nem jellemző, a bűbájos karakter dizájn viszi a hátán el az egészet, de az újabb kötetek már nem az igaziak). Azt nem mondom, hogy igénytelen, mert azért tele van szebbnél-szebb karakterábrázolással, dögös pillanattal, gesztussal, sőt, a borítók mellett gyönyörű és hangulatos, szintén színes belső oldalakat is kapunk. A poénokon pedig jót mulattam mindvégig, mert itt egy nárcisztikus angyal (már betegesen önimádó), egy átveréses love story, és meleg paródia egy az egyben megfér egymás mellett. A cselekmény pedig elég fordulatos és bizonyos szempontból újszerű ahhoz, hogy jó szórakozást nyújtson.

A Bloody Cross-nak elvileg két főhőse van (ez a tény sok vitát szült már külföldi fórumokon). Az egyik az öntörvényű, dögös és kegyetlen Tsukimiya, a félig angyal, félig vámpír leányzó. (Érdekes felvetés, hogy Isten büntetéseként a félvér kapcsolatokból származó gyermekeket egy átokkal bélyegzi meg, amit egy billogként / tetoválásként megjelenő jel szimbolizál a delikvensek testén. A félig vámpír és angyal lényeknek tiszta démoni vért kell inniuk az életben maradáshoz, ezért élet-halál harc formájában vadásznak e pokolfajzatokra.) Tsukimiya egyik démonvadász bevetésén találkozik a hozzá hasonló Hinatával. A mágikus varázslatok szakértője ez a velejéig perverz fiatalember, aki ráadásul úgy hazudik, mint a vízfolyás. A kényszer összekovácsolja a páratlan párost egy szentebb cél érdekében. Elvileg a fajtájukat sújtó átok megtörhető egy isteni ereklye, a Jövendölések könyve (The Book of Prophecy) megszerzésével. Az állandóan civakodó, egymásban sem bízó pár, csók hadjárat és tapizások közepette azonban egy sokkal nagyobb galibába keveredik, mégpedig a Szent Háborúba (The Holy War). A háború során a Jövendölések könyvéhez hasonló ereklyéket kell összegyűjtenie két örök ellenségnek: egy bukott angyalnak és Isten hű szolgájának. A háború győztese pedig az új Isten lesz.

Tsukimiya és Hinata sorsa adja a manga erősségét, a se veled-se nélküled kapcsolatuk, árulással, testi vonzalommal van tele (bár inkább Hinata csap át egy megtévesztő besúgó szerepébe, Tsukimiya a maga szarkasztikus módján kezd engedni az érzelmeinek, amik valahol mélyen ott vannak a kemény külső alatt). Természetesen ők nem akarnak istenek lenni, csak az átkot akarják megtörni (legalábbis eleinte). Aztán megzavarodnak a szálak, amikor egy tiszta, de végletekig önimádó angyalt kell szolgálniuk (az angyal fiú a legkomikusabb figura a mangában, plusz az őt szolgáló démoni kutya, avagy “inas” tiszta Black Butler / Kuroshitsuji szimuláció), majd a véres háború kellős közepén találják magukat. Tsukimiya halálos kardvágásaival kísérel meg életben maradni, valamint egy merev erkölcsi rendhez tartva magát próbál kiigazodni az álarcok sokaságán, amiket a kegyetlen csábító, Hinata ölt magára.

TsukimiyaA grafikára visszatérve. Elsőre inkább shōjos érzést keltett bennem (a macsó bishōnenek miatt persze, de ha ma a metroszexualitás virágkorát éljük, akkor egy fiú mangában ez már nem lehet zavaró – talán), aztán Clampos (nagyon nyurga, hosszú lábú, lapát tenyerű szereplők miatt), végül egy kis Pandora Heartsös effektet is elcsíptem (főleg a bukott angyal, Satsuki hajaz a Pandora Ravenjára), – csak hogy gyarapítsam a referenciák körét. Ez a Szent Háborús dolog akaratlanul is felidézte bennem a Fate/Zero világát, főleg a mágikus és templomi oldal miatt, bár a Bloody Cross-ban papok még nem szerepeltek, maximum egy Arcana nevű titkos társaság hús-vér emberei köpnek még a levesbe.

A fordulatos történetet a fondorlatok és a felettébb jó cselekményszövés adja. Spirálszerűen haladunk egyre fentebb egy összetettebb, árulásokkal teli sztoriban, ahol semmi sem az, senki sem az, aminek mutatja magát. Persze egy-két banális húzás és előre sejthető esemény megzavarja a képet, de érdekesen játszik a karaktereivel a mangaka. Hinata és Tsukimiya a kedvenc párom lett (bár majd később hoz a lánynak a mangaka egy újabb pasi jelöltet), plusz, tetszik az, hogy a srác mennyire kiszámíthatatlan. Egyik percben védelmező, kedves, a másik percben hátulról ledöf egy tőrrel, és közben olyan tekinteteket, megjegyzéseket ejt el, amik megkérdőjelezik tetteit. Hogy ez tényleg szerelem lesz a két főhős között? Vagy tragikus véget fog érni a románc?

Persze Tsukimiya sem az a tipikus ártatlan szemű baba lány – nem véletlen, hogy ennyi képet tettem be róla a cikk mellé – a keménysége, az élni akarása miatt felettébb szimpatikus karakter számomra. A kifejezetten erős vígjáték és akció összetevők miatt nem tudok elképzelni a mangának egy drámai véget, de majd meglátjuk Yoneyama Shiwo mit álmodik meg a folytatásban. A mangaka egyébként Mizuki Aoi (1983- ) néven is publikált korábban, pl.: 2002-es műve ismert még, a Star Ocean: Blue Sphere. A Bloody Cross Japánban per pillanat a 6. köteténél tart (kínai, japán szkennelt példányok olvashatóak az 5. kötetig is), azonban az angol fordítás csupán a 4. kötet 14. chapterénél toporog. A 2009-es képregény így változatos érzelmeket váltott ki belőlem, vámpír rajongók tehetnek vele egy próbát, sőt, akár a szituációs komédiák kedvelői is, mivel nagyon erősen a humor (fekete humor néha) oldalára billen a mérleg benne.

Képek a mangából [nggallery id=240]
Manga adatok
  • Eredeti japán cím:  血之十字架 / ブラッディ・クロス
  • Angol cím: Bloody Cross
  • Mangaka: Yoneyama Shiwo
  • Magazin: Shōnen Gangan
  • Kiadó: Square Enix
  • Megjelenés éve: 2009
  • Megjelent fejezetek: 6 kötet eddig (folyamatban)
  • Linkek: Baka-Updates Manga (eng); TenManga (eng); MAL (eng); MangaFox (eng); Hivatalos honlap (jap); MangaHere (eng); MangaReader (eng); ANN (eng); AnimeNfo (eng); AniDB (eng)
(Visited 252 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.