Mingmei Yip: Szirmok az égből / Petals from the Sky (könyv; 2011)
2011. május 31-én jelent meg magyarul Mingmei Yip újabb regénye. Előző műve A Barackvirág pavilon titka nálam kétes sikert ért el. A könyv eleje tetszett nagyon, de a cselekmény végül vakvágányra futott, és a főhősnő karaktere egyre inkább taszított magától. A Szirmok az égből már szerencsésebb regénye az írónőnek, bár még mindig nem tudott engem 100%-osan megnyerni magának.
Az üresség vagy viharos érzelmek szárazföldje
Én nem tudom, de az írónő eredeti kiadásban megjelent regényei (képek itt) sokkal megfogóbb borítókat kapnak, mint a magyar kiadású változatok, amik ponyvaregényt sejtetnek, és ez az előítélet nálam legalábbis egy bizonyos szinten be is igazolódik. A külföldi kiadások sokkal egyszerűbbek, nem ilyen giccsbe hajló, túl feltűnő példányok, hanem tényleg olyan kínai a látványviláguk. No mindegy. Nézzük miről is szól röviden ez a könyv. A történet főhősnője a hongkongi Meng Ning, aki 13 éves korában bezuhant egy kútba, ahol lélekjelentét egy apáca által ledobott Guan Yin* medál segítségével őrizte meg. Ebben a pillanatban elhatározta, hogy buddhista apáca lesz ha nagy lesz. Ez a döntése egyrészt onnan jön, hogy a szülei boldogtalan házasságban éltek, az édesapja folyton elherdálta a pénzüket, ezért édesanyja mindig veszekedett vele. A lány 30 éves koráig a férfiakat emiatt megvetette, nem is volt velük kapcsolata, csak példaképe, Ying Kong apáca útmutatásait követte. Mikor végre doktorátust szerez a lány a Sorbonne-on kínai irodalomból és művészetekből, végleg el kell döntenie, hogy feladja-e a világi élet hívságait, és haját leborotválva visszavonul egy kolostorba, ahol a művészeteknek, a szutráknak éli életét. Ám találkozik egy amerikai orvossal, aki gyökerestől felforgatja szerelmi életét, és meginog elhatározásában.
Még nem tartok a regény végén (kb 40 oldal van hátra), de összességében nem tetszett a cselekmény. Meng Ning olyan, mintha az elejétől kezdve nem akarna apáca lenni, teljesen manipulálható hősnő, és csak halasztja, halasztja a dolgot, majd egy tök felesleges erotikus kavalkádot vonnak bele amerikai szerelmével az élen a lány életébe. Meng Ninget ugyanis eljegyzi a pasi (ez nem is baj), elviszi magával New Yorkba a bűn városába, ahol egyből mindenki letámadja a csajszit. Először egy plasztikai sebész cicázik vele, és csalogatja az ágyába, majd kedvesének cseppet sem komplett exjegyese leszbizik vele. Erre mondom mi van? Miért kell egy jól induló, a vallásról, a buddhizmusról és az apácák szentségéről szóló könyv cselekményét így lealacsonyítani? Oké, hogy a test vágyai miatt nem lesz végül apáca a lány, legalábbis ezt akarják velünk elhitetni, de utána átcsapunk a szirupos szerelem magaslataiba, ahol meg nem a testiség számít elsősorban, hanem a megtalált lelkitárs, akire számíthatunk. Vagy az írónő egy aszkéta életet élő kínai lány hirtelen elvilágiasodását akarja így szemléltetni, hogy hirtelen a testiség bűvkörébe kerül, aztán meg a szerelemébe? Hát nem tudom, de szerintem ezt sokkal finomabban, vagy művészibben meg lehetett volna fogalmazni. Arról nem is beszélve, hogy néha unatkoztam a könyv alatt. A buddhista apácák élete tök érdekes és ellentmondásos, de ebbe annyira nem kapunk betekintést, csak tengünk, lengünk, menekülünk az érzelmek, meg az igazság elől.
Összességében azért nem olyan rossz könyv, A Barackvirág pavilon titkánál egy fokkal jobb lett, de még mindig nem mondom, hogy Mingmei Yip lesz a kedvenc kínai írónőm. A Trivium kiadónál megjelent könyvben megint rengeteg elgépelési hibát találtam, bár a nyelvezete jó volt, a fordítás is tetszett, de a regény színvonala egy középkategóriás ponyvaregényé lett nálam, főleg az amerikai szex lánc miatt.
Linkek: Trivium Kiadó (hun); Libri.hu (hun); Mingmei Yip.com (az írónő hivatalos honlapja)
