Koji Wakamatsu: Caterpillar / Hernyó (japán történelmi-dráma; 2010)
A gyönyörű poszter ne tévesszen meg senkit. Ez volt eddigi legborzasztóbb japán filmes élményem, mármint a témáját és a történetet tekintve ilyen lelki hatást gyakorolt rám (ugyanis kiváló film, jó színészekkel, megrázó történettel). Olyan értelemben borzasztó, hogy szerintem ember még így nem ábrázolta a II. világháború sötét oldalát, ennyire nyersen, brutálisan paradox módon főleg a hétköznapi élet talaján maradva. Ráadásul kapunk egy rakat háborús propagandát (propaganda töri vizsga előtt kellett volna megnéznem) is a filmtől, és ilyen erős nemzeti önkritikával sem találkoztam még.
Elment a katona, jött helyette egy hernyó
Már maga a film címe is elég kétértelmű. A hernyó. Erről egy kémkedős, hősi katona sztorit képzeltem magam elé. Nem azt kaptam. A történet 1940-ben indul, a második kínai-japán háború közepén, ami majd ugye a II. világháborúba torkollik végül. Itt látunk egy japán katonát, aki éppen kegyetlenül megerőszakol egy kínai nőt, majd végez vele. (Ez még annyira nem vészes…) Na, de! Utána a katona, immár név szerint Kyuzo Kurokawa (Shima Onishi) hazatér, csak éppen minden végtagját elvesztette egy robbanásban (mindkét kezét, lábát), megsüketült, nem tud beszélni… A felesége, Shigeko (Terajima Shinobu) összeomlik, nem hiszi el, hogy ez a darab hús az ő férje. Azonban a császárért, Japánért kötelessége a háborús „hősről” gondoskodnia, aki nem akar mást, mint enni, vizelni, szexelni… A nőnek hitvesi kötelességeit a végletekig teljesítenie kell. Az elfojtott szenvedést azonban rájön milyen fizikai eszközökkel tudja legyűrni. A háború előtt a férje volt, aki minden nap verte, most Shigeko teszi ugyanezt…
Egy különc rendező siker filmje a pinku produkciók rengetegjéből
A Caterpillar meghozta a nagy nemzetközi áttörést (megint) Koji Wakamatsunak, aki inkább az erotikus filmek nagymestereként van számon tartva. Ez a film ugyanis a 2010-es 60. Berlini Filmfesztiválon debütált, ahol a főhősnőt alakító Terajima Shinobu Ezüst Medvét kapott mint a legjobb színésznő. (A hölgy szerepelt a No Longer Human / Ningen Shikkaku című Osamu Dazai novella adaptációjában is). Maga a direktor művei eléggé megosztják a kritikát, e filmjével a 2008-as United Red Army hangulatát folytatja. Mindkét film kritikai nézőpontból közelíti meg a jobb oldali nacionalista háborús propagandát, tevékenységet. A filmben felhasznál archív felvételeket a rendező (nagyon megrázóakat), holttestekről, a hirosimai, nagaszaki atomtámadásról.
Nagyon brutális film, fokozatosan adagolja azt, ahogy Shigeko kikészül a magatehetetlen férje mellett, a csúcspont után pedig előre sejtjük, hogy mi lesz a házaspár sorsa. Miközben ők szenvednek ironikus módon a falu hősként tekint a férfira, az asszonynak persze senki se segít gondozni, pedig egy férfit fürdetni, etetni a nap 24 órájában, nem egy egyszerű feladat. Ráadásul a férfit még a saját apja is szívesebben látta volna holtan mint élve, így tönkretéve. A rokkant katonát az áhitat és dicsőítés álcája alatt jár a falu megcsodálni. Eközben minden honnan ömlik a propaganda: háborús dalok, buzdító rádió beszédek, a falu népe mindennap gyakorlatozik, felvonul, Banazi!-ozik, míg a császár be nem jelenti a kapitulálást… Akit érdekel a japán történelem, a propaganda, és bírja a kemény dolgokat, annak hajrá hozzá. Főleg ha kíváncsi arra, milyen volt a Nagy Japán egyik sötét oldala a világháborúban. Hiába fénylik, csillog valami kívülről, attól belül még férgek rághatják…
Előzetes / Trailer
Film adatok
- Eredeti cím: キャタピラー / Kyatapirâ
- Angol cím: Caterpillar
- Rendező: Koji Wakamatsu
- Terjedelem: 85 perc
- Bemutató dátuma: 2010
- Eredeti nyelv: japán
- Ország: Japán
- Linkek: IMDb (eng); MyAsianCinema (eng); Wikipedia (eng)
