Shoko Tendo: Jakuzák Holdja (könyv; 2011)
Levetkőzhetetlen szokásommá vált az, hogy ha betérek a szegedi nagy Alexandra könyvesboltunkba, rögtön az új könyvek között vizslatok, hátha kiadtak megint valami új japán, vagy más ázsiai írótól könyvet. Ahogy a szépen elrendezgetett könyv kupacok között nézelődtem, rögtön megakadt a szemem egy fehér háttér előtt tetovált hátú nőt ábrázoló könyvön. Gondoltam ez kell nekem, a képről hirtelen a jakuzák világa jutott eszembe, na meg hogy végre egy újabb japán regénnyel mulathatom az időt a szakdolgozatom írása közötti pihenőkben. És nem is tévedtem. Ahogy közelebbről szemügyre vettem a prédámat, a kényszerítő impulzusoknak engedve végül a bevásárló kosaramban is landolt. Ez pedig Shoko Tendótól a Jakuzák Holdja című mű volt.
Egy gengszter lányának élettörténete
A borító, és a fülszöveg alapján megint egy Hitomi Kaneharás önkiíró, kicsit skizofrén hajlamokkal bíró írói vénára számítottam, de végül tévedtem. Shoko Tendo regénye ugyan nagyon emlékeztet Hitomi Kanehara Pirszinget a kígyónak című művére, hiszen ugyanúgy a drogos fiatalok, vad szexuális aktusok, nőket verő férfiak és a mindent megváltó testművészet (tetoválás, pirszing) kerül előtérbe – Kaneharánál a Kirin képében, Shoko Tendónál pedig egy kurtizánt ábrázoló hagyományos tetoválás. A hasonlóság itt meg is áll a két mű között. Mindkettő ugyan nyersen írja le a hősnőivel történteket, de Shoko Tendo már a sok mindent megélt, és egy érett nő gondolataival értékeli át eddigi életét, és végül egy tök pozitív, reményekkel teli lezárással ad klasszikus értelemben vett útmutatást a hozzá hasonló dolgokat átélt fiataloknak. Arról nem is beszélve, hogy elég kifinomult a könyv nyelvezete, a témájával szöges ellentétben.
Shoko Tendo 1968-ban született egy dúsgazdag jakuza főnök harmadik gyermekeként. Gyerekkorát apjának részeges tivornyái, dührohamai, és a yanki lét határozta meg. Az otthoni zűrök elől különböző bandákhoz csapódó lány először a könnyű drogokat próbálta ki, majd ráállt a speedre, amiről nagy szenvedések árán tudott leszokni. Eközben apja jakuza vállalkozása is tönkrement, így kemény munka és szegénység szakadt rájuk a fényűzés után. Shoko hol bárkisasszonyként, hol kitartott szeretőként kereste a pénzt, amit nővérének szerencsejáték függő férje rögtön el is herdált. Mikor pedig úgy tűnt helyre áll Shoko élete, és a család is egymásra talált, hőn szeretett édesanyja meghalt, újabb tragédiával sújtva őket. A fiatalkorúak börtönét is megjárt Shoko kendőzetlenül meséli el züllött élete minden részletét, kudarcba fulladt párkapcsolatait a jakuza férfiakkal, és hogy végül hogyan találta meg a boldogságot.
Egy megváltó tetoválás mint üzenet a nagyvilágnak?
Érdekes volt a könyv, mert végig hiába egy elítélendő környezetet ismerünk meg, ennek ellenére magát Shokót nem lehet elítélni. Őt a körülmények, a saját maga által hozott rossz döntései sodorták a rossz útra, mély depresszióba. Inkább sajnálatot, és együttérzést váltott ki belőlem végig a személye, sőt a vége felé még el is érzékenyültem, mikor a szülei haláláról írt. Nagyon érzelemmel teli, és szeretetre éhes nőként jött le nekem a könyv lapjairól, főleg tetszett, hogy a könyv közepén pár fekete-fehér fényképet is megosztott magáról, gyermekkoráról, testvéreiről, szüleiről, kislányáról és persze gyönyörűen tetovált testéről.
A ma 43 éves nő egész testét tetoválás borítja, ami egyfajta megtérést szimbolizál számára, hogy sikerült elszakadnia a jakuzák világából és normális életet él, de egyúttal el is fogadja vele azt, hogy ő maga egy jakuza lánya volt. De a testét borító tetoválások még ennél sokkal összetettebb jelentéssel bírnak a számára, ugyanis mint kitartott szerető, általában mindig mint második nő szerepelt a nős férfiak életében, hagyta magát megalázni, összeverni. Az első tetoválása mint említettem a hátára készült, ami egy Dzsigoku Daju nevű kurtizánt ábrázolt. A Muromacsi korban (1392-1573), a vörös lámpás negyed első számú kurtizánja volt ő (a könyv borítóján is ez a kép látható). Shoko a függetlenségét jelezve, mint önálló nőként választotta ezt a képet, amit két sárkány is követett a karján, ma már pedig csuklótól bokáig tetoválások borítják az egész testét. Ez a jakuzák világában megszokott, de Shoko nem a maffiabeli kapcsolatai miatt készítette őket, hanem hogy megszabaduljon régi énjétől, búcsút mondjon drogos múltjának, és a őt kihasználó férfiaknak. A maga ura akart lenni, ami sikerült is neki.
(A jakuzáknál egyébként a tetoválás egyfajta belső hierarchiát is jelent , minél több van egy jakuza testén, annál fentebb áll a ranglétrán.) A könyvhöz hasonlít Jake Adelstrein oknyomozó riport könyve, ami a tokiói alvilágba még mélyebb betekintést nyújthat, Shoko könyve inkább egy ebben élő fiatal lány személyes harcát jeleníti meg, amivel ugyan jobban tudunk azonosulni, de a jakuzák szervezetének működésébe nem látunk bele. Amúgy mindenkinek ajánlom, aki egy jó könyvre vágyik, nekem nagyon tetszett.
A Könyv eredetileg Japánban 2004-ben jelent meg (Kodansha), az angol fordítást Jeremy Sutton-Hibbert végezte 2007-ben, ami 2011-ben Nagy Gergely fordításában jelent meg a Nyitott Könyvműhely kiadónál magyarul. A könyvben található képeket is Jeremy Sutton-Hibbert fényképezte, a magyar fordítás a japán Kodansha International kiadó Yakuza Moon – Memoirs of a Gangster’s Daughter 2008-as kiadása alapján készült (Tokió – New York – London).
