Gosick / ゴシック / Goshikku (TV-sorozat; 2011) – 01. epizód

Gosick / ゴシック / Goshikku (TV-sorozat; 2011)

01. epizód: The Dark Reaper finds the Golden Fairy / kuroi shinigami wa kin’iro no yousei o mitsukeru

Gosick / ゴシック / Goshikku (TV-sorozat; 2011)
Gosick / ゴシック / Goshikku (TV-sorozat; 2011)

Sherlock Holmes loli köntösben és kétbalkezes Watson japán bőrben. A viktoriánus kori romantika bolondos horror egyvelegével indult a Gosick című 2011-es anime sorozat, a mecha gyáros Bones stúdiótól.

Unaloműző detektív munka

Szerezz 100 barátot, és másszuk meg együtt az Alpokat!” – ezzel a csodás marketing szöveggel üdvözölte Cecile Sensei Kazuya Kujót (Takuya Eguchi) a Szent Marguerite Akadémián. Sötét hajú, tipikusan jófiú hősünk fanyar vigyorral fogadta e cseppet sem hétköznapi invitálást, főleg hogy a nagy Nipponból érkezett idegen legényként egy európai csöpp országban kell megállnia a helyét.

1924-ben, valahol Franciaország és Itália között található a picur Sauville birodalom, ahova fekete hajú hősünk érkezik cserediákként. Sajnos nem kerül be a helyi celeb gárdába, sötét megjelenése miatt egyből az ország, és különösképpen az akadémia egyik rettegett rémének nevén kezdik el becézgetni: Dark Reaper (Fekete Halálisten). Ez a kedves megnevezés egy helyi babonából adódik, ugyanis azt az utazót/látogatót aki tavasszal érkezik, a halál baljós sugallata lengi körül (aki érintkezik vele meghal ergo, nem is rossz, antiszocoknak jól jöhet). Mivel túl sok barátra nem tesz szert e bad ómen miatt, így a flúgós tanárnénije, Cecile-sensei (Yui Kano) előszeretettel próbálja pesztrálgatni, nem túl nagy sikerrel. Első tanácsa, hogy főhősünk látogasson el az iskola hatalmas könyvtárába, ahol felfedezheti a helyi horror történetek szelencéjét, az emberevő farkastól a gyilkos arany tündérig. Nos, lehet hogy Kujó pont mellé fog, mikor megfogadja ezt a útmutatást, hiszen sorsfordító találkozása lesz egy fekete ruhás, az unalomtól a földön hempergő gótlolival, a toronyhoz hasonló könyvtár legfelső emeletén. Ám az aranyhajú hercegkisasszony helyett egy hisztisen makacs, de keményen parancsolgató, misztikus dolgokról hadováló leányzóra bukkan, aki kinevezi hősünket első számú szórakoztató bohócának. Miután egy jóslásnak tűnő monológ miatt Kujó ijedten elmenekül a lány kellemes bájai elől, Cecil-sensei pedig felvilágosítja, hogy kinek is lett a “barátja”.

A babaarcú Victorica de Blois (Aoi Yūki) a könyvtár padlási paradicsomának különc lakója (vagy inkább rabja), aki szintén az akadémia diákja, sőt, Kujó állandóan hiányzó osztálytársa is egyben. Mérhetetlen unalmát szeretné elűzni ártatlan látogatójának ugrálgatásával, kinek státuszát a komornyiktól a lábtörlőig kívánja megvalósítani. Miután Kujó első barátja lesz (Cecile-sensei szerint), második találkozásukkor megismerheti a lány különleges hóbortját. Ugyanis egy előkelő nemesi ifjú csörtet fel hozzájuk megzavarva Kujó Bon fesztivál bemutatóját. Az Elvis Presleyt is hajazó, meredező szőke pengére belőtt séróval megáldott (szerintem korszakot tévesztett) detektív, Grevil (Hidenobu Kiuchi), rögtön egyik megoldatlan ügyét ecseteli a két fiatalnak. A beszélgetés közben érdekes mód, úgy tesz, mintha nem Victoricához intézné szavait (levegőnek nézi), és Kujón keresztül kommunikál a lánnyal. Közben Vitorica arcán mindentudó mosoly terül szét, és veterán pipáját elővéve megfejti egy idős látnok hölgy gyilkossági ügyét, összerakva a részletekből az igazságot, azaz ki is adta le a végzetes lövést a néninek. Kujó persze eleinte nincs képben, hogy most mi van, ám másnap ebéd közben látja az újság címlapján a langaléta Grevilt, amint éppen megoldotta az évszázad rejtélyét (övé lett a gazdag unokahúgi csókja, és még jachtot is kapott – e mellett én is elmennék zsarunak). És a megoldott ügy a tegnapi “mesének” álcázott jósnős eset volt.

Victorica és Kujó
Victorica és Kujó – űrnő és szolga? Zseni és őőő csomaghordó? 😀

Kujó ott hagy csapot-papot, és Grevilhez csörtet hogy számon kérje méltatlan dicsőségét, hiszen Victorica fejtette meg a bűnügyet. Grevil a lelepleződéstől való félelmében megígéri nekik, hogy Victoricával elviszi őket a hétvégén egy kis hajókázásra az új szerzeményével, csak ne szóljon róla senkinek. Kujó lelkességet tettetve (ugyan ki akar mutatkozni egy ilyen fura hajú macsóval az utcán, aki ráadásul Bébi Mókusnak hívja Kujót?) egyezik bele a dologba, és Victorica is tettettet morcossággal megy bele, hiszen végre elhagyhatja “börtönét”, amit érdekes mód ritkán tehet meg. Miután szembesíti szolgáját a poggyászával (a lány elpakolta szinte az egész szobáját két napra), ártatlan lelkesedéssel faggatózik a külvilág rejtelmeiről (meggyőződése, hogy a lovaskocsi sofőrje Kujó szolgálja, vagy talán varázslat miatt állt meg egy csettintésre?). Hajókázásukat ám már az indulás pillanatában megzavarták, hiszen a jósnős gyilkossági ügy gyanúsítottja meglépett, így Grevil elrohan bűnözőt üldözni. De mivel a kis párt a hajón hagyja, Victorica láss csodát, felfedez egy borítékot, ami pont az idős jósnőnek szólt (a néni hajóját ajándékozták el Grevilnek). A levél valami dobozos összejövetelről szóló meghívó, aminek állítólagos bosszúja végzett az öreg nénivel. A két fiatalnak sem kell több. Fogják cókmókjukat és elindulnak a levélben megjelölt helyre, hogy megtalálják a néni gyilkosát, illetve a valódi indokot halála mögött. Kell ennél több egy misztikus kalandhoz?

Úri modorba csomagolt humor csemege

Mondanom sem kell, az ilyen sorozatok a gyengéim. Viktoriánus kor, kosztümök, vicces karakterek és egy komolykodni próbáló loli hősnő (akikből sose elég, Victorica szinkronja másik kedvenc lolim hangját adta a Dance in the Vampire Bundből – Mina Tepes). Az animáció aranyos, a karakterek viszonylag leegyszerűsítettek, a színek világosak és élénkek. A történetben van egy kis klisé (tipikus karakterek), de azért újdonság is jutott bele, főleg, hogy ilyen jellegű sztorik ritkábban indulnak. (Victorica mikor duzzog rettentően édes.) Az opening nem kiemelkedő (zenéjét tekintve, ami aranyos ugyan, és a “Destine Histoire” Risától), de az animáció annál inkább. Kicsit Muchás, szecessziós képi megoldásokat láthatunk, a főszereplők éppen bolondos, vagy a sorozat drámai perspektíváit sejtető szomorkás pillanataikban tetszelegnek. Az ending pedig isteni! Ilyen jó, nem is tudom gótikus rock? vagy hasonló dalocskát már rég hallottam (az animáció itt is csodás). Ez a “Resuscitated Hope” Lisa Kominetől, már alig várom a singlet hogy megjelenjen, nekem ez kell!

Ending theme + Opening theme

n

A történet biztos nem lesz nagyon pörgős (bár rögtön a közepébe csapott az első rész a dolgoknak), de hát 24 résztől nem is kell ilyet várni, maguk a karakterek ahogy utána olvastam hozni fognak pár drámai szálat (pl.: Kujó gyerekkora, hogy miért hagyta el Japánt egy katona legkisebb fiaként, milyen világháború volt korábban, stb + Victorica sem mentes a baljós háttértől). A viccek nagyon aranyosak, én végig kacagtam az első részt, Victorica és Kujó párosa zseniális, és élvezetes perceket nyújtott, a lüke Grevilről nem is beszélve. Úgyhogy nálam Must See a széria, szívesen blogolnám végig a részeit, de ki tudja hogy alakul a lelkesedésem és az időbeosztásom, de ez ígérkezik az idei klisés gyurma halmazból számomra a legegyedibbnek.

Eredet – A forrás

A történet light novelként indult 2003-ban seinen célközönségnek. A 2007-ig futott, 9 kötetes művet Kazuki Sakuraba írta, Hinata Takeda illusztrálta. (Fujimi Shobo publikálta, és a Fujimi Mystery Bunko nyomtatta.) Ezt követte a manga sorozat 2008-tól, ami jelenleg az 5. köteténél tart, ezt már Sakuya Amano rajzolja, ráadásul shonen körökben fut a Monthly Dragon Age-ben. A 2011. január 7-én debütáló tv-sorozatot a Bones gyártja (Eureka Seven, Star Driver, Rahxephon), a rendező Hitoshi Nanba (Heroman), forgatókönyvíró Mari Okada (Kuroshitsuji, Kodomo no Jikan, Rozen Maiden, Toradora, Vampire Knight – talán rossz nem lesz, ezeket az animéket nagyon szerettem, kész nosztalgia dömbing), míg a karakter dizájner Takashi Tomioka (RahXephon, Wolf’s Rain) és Toshihiro Kawamoto (sok Gundam sorozatban dolgozott, + Patlabor, Wich Hunter Robin (á I love it!)). A zenéről se feledkezzek meg, mivel elég mozifilmes és mystery regényes hangulatú klasszikus zenék csendülnek fel a háttérben, amelyeket Kotaro Nakagawa (GunxSword, Hayate the Combat Butler, Planetes! – favourite szintén) szerzett.

Hasonló sorozatok: Kuroshitsuji (Black Butler) – hűvös úrfi, bohókás karakterek, viktoriánus kor, és szintén misztikus nyomozás, Umineko no Naku Koro ni (When the Seagulls cry) – ennyire nem véresen komoly, de a nyomozós logikázó szál összecseng a boszis részek miatt is.

Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=116]
Anime adatok
  • Japán cím: ゴシック / Goshikku
  • Angol cím: Gosick
  • Rendezte: Hitoshi Nanba
  • Forgatókönyv: Mari Okada
  • Karakter dizájn: Takashi Tomioka, Toshihiro Kawamoto
  • Eredeti karakter dizájn: Hinata Takeda
  • Eredeti alkotó: Kazuki Sakuraba (light novel, manga történet)
  • Megjelenés éve: 2011
  • Típus: tv-sorozat
  • Terjedelem: 24 epizód
  • Műfaj: rejtély, vígjáték, romantikus, történelmi, horror
  • Stúdió: Bones
  • HivatkozásokANN (eng); AniDB.net (eng);  My Animelist (eng); AnimeNfo (eng); Wikipedia (eng); MangaFox.com (eng); Baka-Updates Manga (eng); Hivatalos honlap (jp)
(Visited 64 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.