Shanghai (amerikai-kínai történelmi dráma; 2010)

Shanghai (amerikai – kínai történelmi dráma; 2010)

Ken Watanabe, Gong Li, Rinko Kikuchi, Yun-Fat Chow és John Cusack. Ázsia és Amerika krémje tűnik fel ismét egy közös produkcióban, mely a színes, forradalmi láztól dúló Sanghajban játszódik. Vér, kémek és szerelem a II. világháború hajnalán, ez a 2010-es Shanghai című film, amely kiváló látványvilággal, és fordulatos történettel láncolt a monitor elé.

Sanghaj, az ópiumba rejtett fenyegetés

Mikor megláttam a film plakátját, rögtön rácsaptam e gyöngyszemre. Japán mellett életem második legnagyobb álma eljutni Sanghajba (könyves olvasmányaim, és filmes élményeim miatt is). Kína e különleges, népi olvasztó tégelye egyszerűen lenyűgöz, akár történelmi múltját, akár jelenjét tekintve. Ez a film számomra teljesen visszaadta az 1941-es évek kevert kultúrájú káoszát, ahol a világ minden részéről érkezett menekültek (orosz, francia zsidók, nácik) és imperialista szándékkal betelepülő japánok, amerikaiak lepik el a szegénységben élő kínai népet. Az ébredező kommunizmus vörös lángjai már fel-fellobbannak, de egyenlőre a Japán-Kína ellentét áll a puskaporos hordóban, amikor is már túl vagyunk a kegyetlen nankingi mészárláson (1937), és a japánok csak a pillanatra várnak, hogy hadat üzenhessenek az USA-nak, Németország kebelbarátjaként.

A történet főhőse, Paul Soames (John Cusack) amerikai titkosügynök, aki azért érkezik Sanghajba, hogy szintén ügynök legjobb barátjának, Connornak (Jeffrey Dean Morgan) gyilkosát megtalálja. Míg a szálak egy nagy léptékű japán hadművelet leleplezéséhez vezetik, közben szerelembe esik a japánokat kiszolgáló kínai maffia vezér, Anthony Lan-Ting (Yun-Fat Chow) feleségével, Annával (Gong Li). Ám Anna titokban a japán ellenes kínai mozgalmak egyik főszervezője, és férje kapcsolatait kihasználva szervez merényleteket a japán katonai vezetők ellen. Paul segít neki, mert szimpatizál az elnyomott kínai nép sorsával (előtte évekig  a németeknél kémkedett, így kellően megtapasztalta az emberi gyarlóság bugyrait). De mind ő, és Anna egyik legveszedelmesebb ellenfelének a helyi katonai attasé, Tanaka kapitány (Ken Watanabe) bizonyul. A kegyetlen japán tiszt kezén futnak át a szálak, aki egy diplomatikus báj mosoly mögül figyeli hőseink küzdelmét a szabadságért és az igazságért.

Előzetes / Trailer

Bár a film erősen a Dai Nippon (Nagy Japán) az ősellenség koncepciójú, és az amerikaiakat (legalábbis a főhőst) nagy megmentőként ábrázolja, azért próbálták árnyalni ezeket a tipikus sztereotípiákat, amelyet zseniális színészekkel oldottak meg. És ez a film második óriási adaléka a történet és a hangulat mellett: a szereposztás.

A Nagyok – Japán, Kína, USA

Ken Watanabe (1959- ) A japán színész számomra (ő volt a döntő ok, amiért a japán filmművészet iránt is elkezdtem érdeklődni az animézés után). Az utolsó szamuráj és az Egy Gésa emlékiratai óta beleszerettem a tehetségébe, nem véletlenül jelölték Golden Globe díjra 2004-ben, de csak hazájában Japánban maradva, már 1987-ben bezsebelte az Elenor Awardot, amelyet a legjobb pályakezdőknek osztanak ki. Azóta töretlenül ível felfele a karrierje, idén Japánban a legjobb színésznek járó elismerést a Japan Academy Awardson zsebelte be, mellesleg több hollywoodi produkcióban fel-feltűnik az utóbbi években, mint az idei Eredet (Inception), vagy a Batman: Kezdődik (2005). Főszereplőként való alakítása a Clint Eastwood-féle Letters from Iwo Jima-ban volt még felejthetetlen, 2006-ból. Emlékezetes japán filmes szerepe a közel múltból a Genji: A Thousand-Year Love (2001) – Fujiwara Michinaga/Fujiwara Nobutaka. Filmes karrierjét már a fősuli után elkezdte (1978), de igazi mozifilmes debütálására csupán 1984-ben került sor a MacArthur’s Children című filmben. Japánban szamurájos szerepeiről ismertebb mind a mai napig, melyet mozifilmekben, és az NHK tv-sorozataiban alakított. A Sanghaj című filmben nem éppen pozitív szerepben tűnik fel, korábbi alakításaihoz képest a kegyetlen diktátor tekintélyét veszi fel, de azért a romantikus oldalát is megcsillogtatja egy megszállott szerelmi kapcsolat képében.

Gong Li (1965 -) megint csak a számomra mérföldkövet jelentő Egy gésa emlékiratai óta favorit. Ha Ken Watanabe a japán filmek felé orientált, hát ő volt az a kínai színésznő, aki a kínai filmek, könyvek felé terelgetett, Ziyi Zhanggal az élen. Azóta már láttam például a 2046 (2004) csábító feleségeként, és a The Emperor and the Assassin (1998) Lady Zhaojaként. Karrierje során fontos, nemzetközi piacra betörő filmekben kapott szerepeket, első külföldi megjelenését Zhang Yimou pályakezdő rendezőnek köszönheti, első közös filmjük, a Red Shogun volt 1987-ben. Azóta a nemzetközi sikereket egyre csak halmozza, 1990-ben a Ju Dou filmmel már a cannesi filmfesztiválon felhívta magára a figyelmet, főleg, hogy ez volt az első kínai film, melyet Akadémiai díjra jelöltek a rendezvényen. A gyönyörű és tehetséges színésznő emellett a legtöbb jelölést, díjat, az 1992-es The Story of Qiu Ju címszerepéért zsebelte be, úgymint a Golden Rooster Díjat, a Volpi Kupát, illetve a Golden Phoenix Awardot. További jelöléseket beseprő filmjei: Farewell My Concubine (1993), To Live (1994), Temptress Moon (1996), Breaking the Silence (2000), Curse of the Golden Flower (2006). Családalapítási tervei miatt majdhogynem eltűnt a mozivásznakról 2007-től (Hannibál ébredésében volt az utolsó szerepe a külföldi piacon), de miután házassága tönkrement, ismét filmezésre adta fejét. A Sanghajban könnyed kecsességgel játszotta el a a hazáját védő hősnőt, Annát, aki akár életét is hajlandó lenne feláldozni a japánok elleni harcban.

Yun-Fat Chow (1955- ), mint Anna férje, a kegyetlen, szeretők hadait tartó maffia vezér, aki a japánok „kegyeit” lesve akar minél több jövedelemre szert tenni. A hong-kongi színész leginkább a Jhon Woo-val közösen készített filmjeiről ismert, mint a A Better Tomorrow, The Killer, Hard Boiled. Nyugaton a Crouching Tiger, Hidden Dragon főbb szerepében vált ismertté, illetve dráma filmekben is alakított nagyot a zseniális színész, így a Hong Kong Film Awardson már háromszor megnyerte a legjobb színésznek járó díjat, valamint két Golden Hourse Díjat is bezsebelt már.

Rinko Kikuchi (1981- ) nevére biztos sok japán film szerelmes férfiú felkapja a fejét, sajnos a Sanghajban nem kellett túl sok tehetséget megcsillogtatnia (pedig nagyon ügyes színésznő). Egy drogfüggő japán prostituáltat alakít itt, aki beleszeretett egy amerikai férfiba, és elszeretett volna menekülni Amerikába. A film során kulcsfontosságú lesz az a tudása, amit ki akarnak belőle szedni, és lényegében a kínaiak és a japánok is meg akarják ölni, legalábbis úgy tűnik. Ám sajnos felhős tekintetű bódult állapotban van végig, legfeljebb az film elején láthatjuk kicsit élni. A színésznő mellesleg sok díjat kapott kitűnő alakításaiért, pl.: a 2006-os Bábelben játszott süket-néma tiniként nyújtott zseniális játékot, a 2008-as The Brothers Bloomban, illetve Murakami Haruki regényének filmes adaptációjában, a Norwegian Woodban is elnyerte a főszerepet, mint Naokot láthatjuk majd. Így a nemzetközi piacon is helytálló fiatal tehetség otthon még tv-drámákban is szerepelt, pl.: Liar Game 2. Nem utolsó sorban ő az egyetlen japán színésznő, akit Akadémiai Díjra jelöltek az utóbbi 50 évben (Miyoshi Umeki volt az első japán jelölt e címre, aki meg is nyerte a díjat 1957-ben a Sayonara című film főhősnőjeként).

John Cusack (1966- ) a főszerepben tűnik fel, mint Paul Soemes titkos ügynök, aki egy újságíró álcája alatt nyomoz barátja gyilkosa után. A karaktere jól megformált volt, az amerikai palettáról gazdagították még szerepében az ügynök társait alakító David Morse (a főnök) vagy Jeffrey Dean Morgan (Conner, a halott ügynök). A színészkedés mellett forgatókönyvírással is foglalkozik, díjakat is kapott korábban, mint a legjobb férfi mellékszereplő, és mostanában már főszerepeket is egyre többet adnak neki. Talán a chicagói akadémiai díj pozitív kritikája, és jelölése az oka?

Alkotók és kreatív adalékok

A színészeken túl, az alkotói gárda is színes nemzetközi választékkal bír, ezzel is közvetetten utalva Sanghaj sokszínűségére. Autentikus, de történetileg nem ad sok újat a film. A hangulata miatt kell, és lehet élvezni. A film noiros törekvés nem sikerült benne (szenvedélybe burkolt thriller), de a megvalósítás, és önmagában a látvány, a színészi teljesítmény mesteri, még ha éppen egy tipikus kémtörténetről is van szó.

A zenei aláfestés lenyűgöző, a zongora  szólókért egy Lang-Lang nevű zongoraművész felelt. A forgatást Sanghajban tervezték, de a kínai kormány egy héttel a forgatás tényleges kezdete előtt visszavonta az engedélyeket, így végül a helyszín átkerült Bangkokba, Tájföldre, ahol gyönyörű díszleteket építettek. Egy francia zeneszerzőt, Gabriel Yared-et kérték meg eredetileg a film zenéinek szerzésére, de vissza kellett mondania a megbízást. Végül Alex Heffes bízták meg, aki a film alkotóinak következő filmjének zenei betétjén dolgozik (The Rite, 2011), de a munkáját nem fogadták végül el. Így került a zene végül Klaus Badelt felügyelete alá, aki csodás dallamokkal teremtette meg a film hangulatát. A német zeneszerző olyan filmeken dolgozott korábban, mint a Karib tenger kalózai, a Constantin, vagy a Poseidon.

A filmet a független Weinsten stúdió forgalmazza, a rendező pedig Mikael Håfström (1960- ), svéd nemzetiségű művész. Néhány műve: Rite (2011) – /Antony Hopkinsos démon űző filmnek ígérkezik/, 1408 (2007). Days like this (2001). A forgatókönyvet az iráni Hossein Amini írta. A film szépen komponált jeleneteit a francia Benoît Delhomme fényképezte (A tehetséges Mr Ripley-ben láthattuk munkáját többek között). A nemzetközi projectet természetesen kínai filmesek is segítették.

Érdekesség, hogy már Johnny Depp érdeklődött a film iránt, de John Cusack is amint meghallotta, hogy a készítők meg akarják hívni Paul Soames szerepére castingolni. Ettől kezdve Cusack erős lobbizó hadjáratot indított, hogy ő kapja meg a szerepet.

Összegezve izgalmas, lebilincselő film volt, még ha a történet a megszokott receptektől nem tért el (mint tiltott szerelem, kémek, nyomozás egy gyilkossági ügy után, ami végül a felkelők közé vezeti a főszereplőt). A film végét mintha kicsit összecsapták volna, legalábbis furcsa, ugyan teljesen váratlan feloldást találtak ki neki. Ennek ellenére nagyon élvezetes volt végig izgulni azt a 100 percet, amíg tartott, bátran ajánlom bárkinek, aki szereti a történelmi filmeket, és kíváncsi arra, hogy egykor milyen volt Sanghaj.

Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=113]

Adatok

• Eredeti cím: Shanghai
• Rendező: Mikael Håfström
• Forgatókönyv: Hossein Amini
• Producerek: Mike Medavoy; Barry Mendel; Jake Myers
• Zene: Klaus Badelt
• Fényképezte: Benoît Delhomme
• Műfaj: történelmi-dráma, akció, thriller, rejtély
• Terjedelem: 105 perc
• Bemutató dátuma: 2010
• Eredeti nyelv: angol+mandarin
• Ország: USA
• Stúdio: Phoenix Pictures; Barry Mendel
• Forgalmazza: The Weinstein Company
• Linkek:  Wikipedia (eng); IMdb (eng)