In Memoriam Satoshi Kon IV. – Paranoia Agent (TV-sorozat; 2004)

In Memoriam Satoshi Kon IV. – Paranoia Agent (TV-sorozat, 2004)

Paranoia Agent

Kis pisis iskolások tartják rettegésben a világot? A videojátékok függői pedig már a valóságban is nyomulhatnak kedvenc karaktereik bőrében? Satoshi Kon első, és egyben utolsó – 13 részes tv-sorozatában – a Paranoia Agentben foglalja össze világunk és pszichénk sötét bugyrait.

A baseball ütős rém

Satoshi Kon, a hazánkban is dvd-én kiadott Perfect Blue, Tokiói keresztapák és Paprika alkotója, a sok mozifilmje mellett egy TV-sorozatot is kreált 2004-ben. A Paranoia Agent hozza a fentiekben említett animék bizarr, olykor morbid, de látványvilágát tekintve rendkívül színes, és mozgalmas képi megvalósításokat. Olyan, mintha Salvador Dali festményei kelnének életre művében, egy szürrealista látomássá olvadnak össze a képkockák, ahol az anime világába mindig beágyazódnak az emberi elme paranoid képzeletei.

A Paranoia Agent kicsit a Perfect Blue és a Paprika hangulatát idézi, bár annyi erőszak nincs benne, mint a Perfect Blueban volt, de elvontabb gyilkosságokból annál több. Váratlan fordulatok követik egymást végig a sorozat során, és őrültebbnél őrültebb karaktereket ismerhetünk meg, sőt, a fantasy szerepjátékok is terítékre kerülnek, így tekinthetnénk az egész művet modern korunk paródiájának.

Egy kis állatkával kezdődött minden

Történet: Tokió városában él Sagi Tsukiko, aki egy plüss figura tervező, a Japán-szerte ismert Maromi nevű figura megalkotója. Egyik este szörnyű támadás éri, egy arany görkorcsolyás, általános iskolás kinézetû fiú, egy baseball ütővel fejbe vágja. A rendőrség nyomozást indít az ismeretlen tettes iránt, bár a nyomozást vezető rendőr, Keiichi Ikari, kételkedik a lány történetének igazában. Ám, Tsukiko esete után, egyre több és brutálisabb esetek követik egymást, és mindegyikben közös, hogy az elkövetőt mindenki ugyanígy írja le, és valami oknál minden áldozat megkönnyebbül, sőt, boldogabb lesz az eset után.

Az elkövetőről legendák kapnak szárnyra, és a Shounen Bat nevet ragasztják rá. Mindenki retteg, és fél, és mindenki az általános iskolásokra gyanakodik. De az elsõ pár áldozat után (egy skizofrén tanárnõ, egy szenzáció vadász, lepukkant újságíró, két általános iskolás fiú, egy pedofil papa, és egy apa komplexusos lány), akik még szorosan kötődnek egymáshoz, mintha egy láncreakció részei lennének, a késõbbiek során már szabálytalan gyilkolás indul meg, aminek a legfõbb vonása, hogy minden áldozat valamilyen formában kötődik Tsukikóhoz, vagy az általa teremtett figurához.

A városban elszabadul a õrület. Háziasszonyok megállíthatatlanul pletykálnak Shounen Bat áldozatairól, a rendőrök is kezdenek bekattanni az egyre szokatlanabb helyzetű, és állapotú áldozatok miatt, feltűnnek Shounen Battot utánzó szereplõk, és így tovább. Egy érdekes pszichológiai játék veszi kezdetét, ahol már nemcsak a normális szereplők nem tudják, hogy mi az igaz, mi a valóság, és mi az, amit őrült képzeletük szül.

A sorozat részei epizód jellegűnek tűnnek, de mindig van valami kis kapocs, ami összeköti őket, és közelebb visz, vagy éppen még jobban elhomályosítja a megoldáshoz vezető utat. Az biztos, nincs egy olyan rész, ami ne hívná fel mai világunk egy-egy romlott problémájára a figyelmet, miközben az emberi elme tűréshatáraival játszadozik, és betegebbnél betegebb karakterek tűnnek fel.

Nagy nevek egy helyen

Satoshi Kon mellett már megemlítettem, hogy mely kultikusnak számító animéket rendezett, de a fentiek mellett azért még érdemes hangsúlyozni az Animatrix elkészítésében is közreműködött. A karakter designért felelõs Masashi Ando Satoshi Kon további műveiben is közreműködött, valamint több Ghibli Stúdiós produkcióban, mint pl.: a Mononoke Hime, Spirited Away, Pom Poko, Only Yesterday, Whisper of the heart, és így tovább. ő neki is köszönhető, persze Satoshi Kon sajátos stílusa is egyben, hogy az anime karakterei, nagyon “karakteresek”. Az arcok jellegzetes ember típusokat jelenítenek meg.

A zeneszerző, Susumu Hirasawa, aki a Berserk zenéjét is szerezte, valamint a Detonator Orgun OVA-ét, a Paprikáét, és a Millennium Actress moviejának is. Amit mindekinek a figyelmébe ajánlok, az Mamiko Noto neve, ő Tsukikonak volt a szinkronhangja, és ha nagyon figyelünk, akkor feltûnik, hogy a hangja Enma Ai-é is a Jigoku Shoujoból, mondjuk azért is lehet észrevenni, mert ugyanannyira csendes és magába forduló, mint Pokol lányunk. Mellette a többi szinkronszínész teljesítménye is lenyûgözõ, hihetetlenül emelték a képi világon túl az őrült hangulatot.

Szanatóriumi ajánló?

Nagyon szélsõséges egy anime, szóval csak azoknak ajánlom akik szeretik Satoshi Kon műveit, valamint az ehhez hasonló pszichológiai animéket. Érdekes, hogy szerintem tényleg a modern kor “betegségeit” figurázza ki, mondjuk Satoshi mindegyik művében, van valami rejtett kritika. Bár lehet, hogy ezt én magyarázom bele, mint ahogy mindenki mást láthat benne. Számomra, mai világunk nagy “vívmányai” okozta függőségek kerültek a terítékre, mint pl.: a digitalizálódás elterjedése révén egyre magába fordulóbbak, zárkózottabbak az emberek, hatalmas rajongást teremt a divat, senki se törődik a másikkal, önmagunkat nem hibáztatjuk semmi miatt, és mikor kétségbe vagyunk esve, akkor a legszívesebben eltűnnénk. A prostitúcióról, a lassan népbetegségnek számító depresszióról nem is beszélve. Egy zavart világ ez, melyben minden összekuszálódik, és ha lehetséges lenne az, hogy képzeletünk, bebeszélt félelmeink életre keljenek, valószínűleg már nem lenne élet a Földön, bár azért erre a horror filmek nagyon jól rátesznek egy lapáttal.

Mindent összegezve, álltati jó egy sorozat, és bárki, aki kicsit történetét tekintve laza, de mögöttes dolgokban bővelkedő alkotásra vágyik, annak tökéletes választás lehet. Persze egy kis korhatár nem árt hozzá, mert vér egyre több folyik benne a vége felé, és sok más finomság se biztos, hogy bejön mindenkinek. De hát, Satoshi Kon mindig különlegeset alkot, úgyhogy nem csalódtam benne.

Anime adatok:

  • Angol cím: Paranoia Agent
  • Japán cím: Mousou Dairinin / 妄想代理人
  • Írta: Satoshi Kon
  • Rendezte: Satoshi Kon
  • Karakter design: Masashi Ando
  • Megjelenés éve: 2004
  • Típus: Tv-sorozat
  • Terjedelem: 13 epizód
  • Mûfaj: pszichológiai, õrültség, thriller, horror, dráma
  • Zene: Susumu Hirasawa
  • Stúdió: Madhouse
  • Opening: “Yume no Shima Shinen Kouen” ~ Susumu Hirasawa
  • Ending: “Shiroi Oka – Maromi no Theme” ~ Susumu Hirasawa
  • HivatkozásokANN (eng);  Wikipédia (eng); AniDB.net (eng); AnimeNfo (eng); AnimeAddicts (hun); Aoi Anime (hun)
(Visited 45 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.