Hszinran / Xinran: Asszonysorsok Kínában

Hszinran / Xinran: Asszonysorsok Kínában (Szexualitás és történelem)

Asszonysorsok Kínában
Asszonysorsok Kínában

Az Asszonysorsok Kínában egy újabb mű, most már mondhatni kedvenc kínai írónőmtől, Xinrantól, vagy más átiratok szerint Hszin Zsan. Egy 2008. szeptemberi bejegyzésemben írtam tőle a Sky Burial (Égi temetés) című, az Ulpius-ház által 2008-ban újított kiadást megélt mesterművéről. Az Égi temetésben a kínai kommunista diktatúra idején követhettük nyomon egy tragikus sorsú kínai nő élettöténetét, aki több mint negyven évig kereste Tibet elhagyatott tájain egyetlen szerelmét, és egyben férjét.

Mint ahogy e korábbi bejegyzésnél is említettem, az írónő, nagyon sokáig egy  – csak nőknek szóló rádióműsort vezetett hazájában.  Az ekkor tapasztalt élményeiről szól ez a könyve (Asszonysorsok Kínában), melyet 2002-ben írt meg. Ugyanis az ő rádiós kezdményezése teljesen egyedi, és egyben forrdalmi volt Kína története során, hiszen ez volt az első nyilvános fórum, ahol a kínai nők kibeszélhették magánéletüket, megoszthatták gondjaikat. De! Műsora, a Szavak az esti szélben, nem éppen egy “Mónika-Show” szintű kibeszélő műsor volt. Itt tényleg olyan nők szólaltak meg, akik vagy a régi kínai hagyományok, vagy a kultúrális forrdalom, vagy brutális férjük tudatlansága miatt szenvedtek, és szenvednek mind a mai napig. Olyan nők történetei elevenednek meg a könyv lapjain, akik a kínai forradalom, diktatúra miatt elvesztetétt fiatalságukat, nem volt lehetőségük szabadon élni és dönteni. Egyetlen feladat miatt használták csak őket a férfiak, hogy vágyaikat kielégítsék, vagy fiú utódot nemzenek. Hiszen ugyanúgy, mint Koreában egykor, itt is egy nő értékét az adta meg, hogy hány fiú gyermeket volt képes világrahozni még a 20. század során is, miközben a női emancipáció nyugaton és Amerikában már rég beteljsítette gyümölcsét!

Xinran nemcsak a rádió műsor során megtapasztalt drámai élethelyzetekről ír, hanem műsorának elfogadtatásának procedújáról, hogy mekkora nagy vihart kavart fel ez a nyilvános “nőktől nőknek” szóló fórum egy férfiak által uralt, és elnyomott társadalomban.  Maga a műsor 1983-ban futott, ám pár év után Xinran kénytelen volt abba hagyni, mert lelkileg nem bírta tovább elviselni a nők szomorú történeteit. Végül több évre rá született meg e könyve, melyet immár külföldön írt meg, s melynek hangulatát másik kedvenc könyvemhez, a koreai Annak az ősznek három napjához (erről is írtam korábban) hasonlítanám.

A könyvben 14 fejezet található, ami különböző élethelyzeteket mesél el, és ebből mutatnék be 2-3-at, ami szerintem a legmegzáróbb volt:

A lány, akinek egy légy volt a háziállata

Egy fiatal lány története, akit saját édesapja erőszakolt meg. A férfi veszekedős, kötekedős ember volt, majd mikor lánya első menstruciója megjött, el is vette szüzességét. Az anyát nem foglalkozotta a dolog, addig se bántotta őt a férje. Így az alig 17 éves lány, annyira rettegett a férfiaktól, és saját édesapjától, hogy állandóan megsebezte magát, csak azért, hogy kórházba kerülhessen, ahol nem kell elviselnie a gyűlölt érintéseket. És itt a kórházban egy kis légy társaságában, ami életében először gyengéden, cirogatóan ért törékeny testéhez, magányosan, elzárva a külvilágtól, és rettegve a férfiaktól jött el érte a halál… ami végső békét, és szenvedéseinek feloldozását hozta el a számára…

Az asszony, akit nem ismer meg az apja

Egy japán család boldogan élt a kultúrális forradalom kirobbanásáig, a szülök kínai egyetemen tanítottak japán nyelvet. Két lányuk volt, közülük a kisebbik, Hu-er elmesélében hallhatjuk történetüket.
A kultúrális forrdalalom kitörése után, édesapjukat letartóztatták, kémnek nyilvánították, édesanyjuknak pedig rendszeresen kellett “átnvelésen” részt vennie. Később nővérét is bevonták ebbe a programba. Így a kis Hu-er egyedül várta haza esténként őket. Ám alig 10 évesen, őt is behívták egy ilyen “oktatásra”, ahol a vörösgárdista fiatalok megerőszakolták… A kislány véresen, sírva ment haza, ekkor tudta meg, hogy nővérének hasonló kínokat kellett átélnie… E sok szrönyűséget édesanyjuk nem bírta tovább és öngyilkos lett… Mire végre a szeretett apa kiszabadult rabságából, beleőrült felesége elvesztésébe, és ettől a naptól kezdve gyermekeinek kellett felnőni, és gondoskodni róla…

A Kiabáló Hegy asszonyai

A Kiabáló Hegy lakóit talán őslakosoknak is lehetne nevezni. Ők még mindig hagyományaikat őrizve élik életüket a természetben. Különös, teljesen maradi, a modern életformától távol álló, talán bennszülött közösséghez hasonló csoportjukban a nők boldogok… A könyv e záró fejezetében egy olyan világ tárul elénk, ahol a nőknek keményen kell dolgozniuk, több férfinak kell az igényeit kielégíteni, és mégis, a sok gyötrelem mellett, ezek a nők egyedülien az összes történetben feltűnő szereplők közül, érzik magukat elégedettnek, boldognak. Tudatlanság? Elvakultság? Vagy a hit, hogy a világon máshol is így van – felfogás miatt nem törnek ki megalázó helyzetükből? Európai szemmel nézve, mostohább körülményeket az emberek el sem tudnak képzelni. És ezek a nők mégis nap min nap ugyanazt csinálják, ellátják kötelességeiket, mindenféle ellenvetés, lázadás nélkül.

(Visited 133 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .