Pák Ván-sza: Annak az ősznek három napja

Pák Ván-sza: Annak az ősznek három napja

Annak az ősznek három napja

Egy újabb koreai szerzőnő munkájához volt szerencsém, és bevallom nagyon élveztem ezt az olvasmányt. Pák Ván-sza 1931-ben született és a kortárs koreai irodalom egyik legkiemelkedőbb képviselője. Írói termékenységével párhuzamosan rengeteg nyelven jelentek meg eddig főleg önéletrajzi ihletésű művei.

Az írónő viszonylag elég idős korában, majd hogy nem 39 évesen kezdte el írói pályafutását, de ez nem szabott gátat annak, hogy megható mondanivalóval átitatott, és a koreai szemléletmóddal átszellemült műveket alkosson.

Műveinek főhősnői egy számunkra eddig elzártnak, elérhetetlennek tűnt országba invitálnak minket, a ketté szakadt Koreába, és e női szemeken, érzelmeken keresztül mutatja be országa történetét, és a végbe ment változásokat, a háborút, és hogy az ottani társadalomban milyen szerepekkel és elvárásokkal kerül szembe egy koreai lány.

Csodás műve, az Annak az ősznek három napja, több novella rövidségű művét gyűjti egybe, közöttük a címben is szereplő remekművet is. Íme egy rövid idézet a könyvből:

Modern nő, ezt a kifejezést én még mindig ésszerűtlennek tekintem. Úgy érzem, hogy a felújított városfal már nem a régi, de új sem lehet. Nevetséges és értelmetlen. Nem fogom megkísérelni a helyreállítását, mert az idő múlását nem szabad feltartóztatni.

Az egyedül élő nőnél szebb a társsal élő. Még sokkal szebb a néhány gyerekes nő, akkor is, ha az “akár fiú, akár lány, csak két gyerek legyen” jelmondatra hivatkozva többször is átesett abortuszon; nála is szebb az, akinek az életében több tucat férfival van, ennek ellenére egész életében a szerelemre vágyik; a leggyönyörűbb pedig az a mindent átélt kerítőnő, aki a szeretője után elszökött kurvát csak úgy elengedte. Mintha összetörném a rögeszmémet, és megfordítva újra felépíteném, úgy elmélkedem.”

A könyv első három “fejezete” az Anyám emléke címet viseli, és az írónő saját gyermekkorán át mutatja be egy asszony törekvéseit, kétségbeesett küzdelmét gyermekei boldogulásáért, és az új rendszerbe való beilleszkedésért. Ez az asszony pedig nem más, mint az írónő saját édesanyja.

Édesanyja egész kicsi korától kezdve nagyszülei gondozására hagyta kislányát, ugyanis rögtön férje halála után elköltözött a modern Szöulba, hogy megalapozza gyermekei jövőjét. Magával vitte fiát is, kiben a család utolsó reményét látja. Pár év elteltével most visszatér a szűlőfalujába, hogy kislányát is magával ragadja, és modern nővé tegye. De hogy mi is az a modern nő? Maga az anya sem tudja. Csak egyben biztos, a lányát mindenképpen taníttatni akarja, hogy ne parasztok között, kétkezi munkával kelljen megkeresnie a kenyerét. Csodás álmokat, és illúziókat hintve gyermekébe, a naiv kislány is egyre magabiztosabban tekint új otthonára, ám Szöulba való érkezése óta sorozatos csalódások érik. Testvére és édesanyja nem is a városban, hanem a városon kívül lakik, a legszegényebb negyedben… A bátyja kitartóan tanul, de valami keserűség látszik a tekintetén. És ami a legszörnyűbb: a kis Pák-Ván sza elveszítette szabadságát, barátait. Többé nem szaladgálhat és játszhat a többi gyerekkel önfeledten… hiszen neki városi modern nővé kell válni. És ezért el kell szigetelődnie mindentől és mindenkitől, aki hárányos hatást gyakorolna rá.

Kis családi tragédiák, gyermeki csínytevések, éhség, a szűkös élet, és egy anya véget nem érő munkája formálja a család életét. A három fejezeten átívelő történet a gyermeki ártatlanságtól, a felnőtt nővé érésig, egészen a szeretett ugyanakkor gyűlölt ambíciózus anya elvesztéséig vezet el minket az írónő, saját titkaiba, féltett gondolataiba, és ézelmeinek tengerében, mindeközben ő maga is változik, hiszen az anyaság megtapasztálása során, ő maga is másképp látja a világot, főleg egy férfiak által uralt társadalomban.

A következő, a kötet címadó története, az Annak az ősznek három napja”, egy praxisát éppen befejező nőgyógyász életének tragédiáját mutatja be. A nő létére különleges hivatást választó, egyedülálló főszereplőt, lánykorában megerőszakolták, és a nem kívánt, gyűlölt gyermektől abortusz útján szabadult meg…
Orvosi hivatását befejezve így annak szenteli az életét, hogy hozzá hasonló helyzetbe került, legalábbis nem kívánt gyermeket váró nőknek segítsen elvetetni gyermeküket… Az orvos hideg szemével, minden biológiai és pszichés higadtság együttesével végzi munkáját nap mint nap, majdnem 40 éven keresztül… Szeretet nélkül, férfi nélkül élte le életét, de most, hogy végre eljött az utolsó munkanapja, erőteljes vágyakozás ébred benne egy élő csecsemő világrahozása iránt… Ám az utcalányok, házas anyák, nemi betegek és riasztó szokásokkal teli, babonás lakosság szemében nem moshatja már le magáról a “gyermek gyilkos” nevet…

“Az álmodozó inkubátor“. Még egy szívszorító és őrülettel, női szorongással teli, bűntudattól túlcsordult történet. A főhősnő szeretett családanya, két lány és egy fiú gyermek büszke anyja… De valamikor régen elkövetett egy szörnyű hibát, mely most égetve mar lelkébe. Itt is előtérbe kerül a koreai társadalom kettős természete, a modern felfogás és a régi, konzervatív eszmék ütközése. A nőktől elvárandó házastársi kötelesség alaptétele: a minél több fiúgyermek világra hozatala, és ennek érdékebén az orvostudomány is beleavatkozik mesterségesen. Ha a cseperendő magzat lány, halál rá, ha fiú, a legdicsőbb fényben fürdik a kismama. Anyósok, anyák, sógornők, férjek…mind bűnösök egy ártatlan élet megszüntetésében, egy olyan megkülönböztetés miatt, mely teljesen értelmetlen… Óvodák, ahol alig van kislány, a kisfiúk csak kisfiúkkal tudnak táncolni… Egy szörnyű világkép, mely nem tud kitörni béklyóiból… És egy szerencsétlen anya, aki már nem tudja többé, mi a helyes, és mi a helytelen…

Az utolsó fejezet: “A legutolsó, ami megmaradt nekem”. A legnagyobb tragédia egy gyermek elvesztése. Egy ilyen visszás társadalomban pedig még nagyobb csapás, ha pont egy fiút veszít el egy anya. Ennek a történetnek az érdekessége, hogy egy telefon beszélgetésről szól mindvégig, de csak az egyik felet halljuk, mély depresszió, agónia, és kétségbeesés közepette. Ő is anya. Egy anya, ki a forradalom miatt elvesztette egyetlen fiát. De két lánya nem tudja pótolnoi a szívében támadt űrt, és a fiút helyét. Ők nem érhetnek a nyomába, ők nem viszik tovább a család nevét, ők nem örökítik tovább az örökséget. Mégis mi értelme így az életnek!

Összegzés: Tény, nem éppen egy vidám olvasmány, de szerintem nagyon érdekes képet fest a koreai nők életéről, és közelebb is hozza őket a szívünkhöz, vagy akár még jobban eltávolíthat. Még tanulsága is van a sok történetnek és szereplőnek. Nők mesélnek nekünk, akik nőket bántanak, bántottak… Kisbabák sírnak, akik nem születhettek meg… Szomorú, de letehetetlen és gondolkodásra kéztető olvasmány.

Adatok

  • Cím: Annak az ősznek három napja
  • Írta: Pák Ván-sza
  • Fordította: Dzsin Kjang-e és Vargha Katalin
  • Kiadó: Nyitott Könyvműhely
  • Dátum: 2007
(Visited 144 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .