Murakami Haruki (1949-)

Murakami Haruki (1949-)

Murakami Haruki

Murakami Haruki Japán egyik legnépszerűbb írója, és fordítója. Már több millió példányban jelentek meg művei világszerte. Hazájában a rajongói fanklubbokba tömörülnek. Az 1987-es, Norvég erdő című regényével került be a kortárs világirodalomba, és a japán fiatalok nagy kedvencévé vált. Rengeteg irodalmi díjat nyert, a nemzetközi kritika pedig a legrangosabb írók közé sorolja őt, számtalan pályakezdő mintaképe.

Először az élettörténetéről írnék pár sort. 1949. január 12-én született Kiotó városában, Japánban. Jelenleg a fővásorban, Japán szívében, Tokióban él. Kobéban nőtt fel, és a tokiói Waseda Egyetemen diplomázott 1973-ban. Az egyetem után, 7 évig egy jazz klubbot vezetett Tokióban. Az első regényével, a Hear The Wind Sing (1979) -gel (fordítás: Halld a szél dallamát), 1979-ben megnyerte a Gunzou irodalmi díjat Japánban. Ez a regény, és a Wild Sheep Chase (1982) (Birkakergető nagy kaland), amellyel megnyerte a Noma Irodalmi díjat kezdő íróknak, a “Trilogy of the Rat” (A patkány trilógiája) címet viseli.

Következő művei: Világváge és a keményre főtt csodaország (1985), Norvég erdő (1987), Dance, Dance, Dance (1988), A határtól délre, a naptól nyugatra (1992), The Elephant vanished (1993).

1991-ben 4 évig az Amerikai Egyesült Államokban élt feleségével, és a Princton egyetemen tanított. Itt írta meg a The Wind-Up Bird Chronicle (1994, 1995) regényét. Ezzel a könyvvel nyerte meg, a Yomiuri Irodalmi Díjat, melyet előtte olyan nagy japán művészek vehettek át, mint Abe Kobo, Kenzaburo Oe, és Yukio Mishima.

A Hanshin földrengés, és a tókiói metró elleni gáz támadás után, 1995-ben visszatért hazájába, és az áldozatokat interjúvolta meg, valamint az egyik vallásos szekta tagjait. Ezekből az interjúkból írta meg 2 megtörtént eseten alapuló könyvét, melyek közül a The Place That Was Promised (1998) megkapta a Kuwabara Takeo Academic Award kitűntetését. Ezt az angol fordításban Underground (2000) címen kell keresni. Ezt követte a Szputnyik, szívecském (1999), After the Quake (2002), és a Kafka a tengerparton (2005).

A legútóbbi kötete rövid történeteinek gyűjteménye: Bind Willos, Sleeping Women (2006), és a legújabb kötete, az After Dark 2007-ben jelent meg. A legfrisebb díjak melyeket megkapott: a Frank O’Connor Nemzetközi Rövid Történetek díja (Írország, 2006.), a Franz Kafka díj (Csehország, 2006.) és az Asahi díj (Japán, 2006.).

Ám regényei, novellái mellett fordítói tevékenysége is számottevő, olyan híres külföldi írók műveit fordította le, mint F. Scott Fitzgerald, Raymond Carver, John Irving, és Raymond Chandler. A munkáit körülbelül 40 nyelvre fordították le.

Az első mű, melyet tőle olvastam, a Szputnyik, szívecském! (1999) című könyve volt. Ezen kívül sikerült még 2-3 regényét elvasnom. Az alkotásainak fő témája (itt azokra gondolok, melyeket olvastam tőle) a mindent megmozgató szerelem. Olyan szerelmi történetek, melyek átformálják regényei főhőseit, ám gyakran drámai akadály áll a boldogító beteljesülés útjába. Reménytelen, boldogtalan, egyoldalú szerelmek ezek gyakran, áthatva erotikával, és mély tartalommal rendelkező mögöttes filozófiával. Nem egyszerű szerelmi történetek ezek, sokkal, de sokkal többek egy átlagos, minden mondanivaló nélküli ponyvaregénynél.

Magáról az életről ír az író, és minden egyes szereplőjét oly közel hozza az olvasó szívéhez, hogy szinte észrevétlenül éljük át főhősei szenvedéseit, érzéseit, és önkéntelenül is elgondolkotatja az embert az élet értelméről, szándékaink, tetteink mögöttes mozgatórugóiról. Egy bonyolult és összetett térképet próbál kirajzolni minden egyes művével, mely az emberi lélek útvesztőit igyekszik feltárni. Filozófiai fejtegetések mellett, az emberi psziché, az én és környezet közötti kapcsolat, az emberek közötti interakció is megjelenik bennük, az hogy a különböző embertípusok hogyan értelmezik az események láncolatát, milyen rejtett gondolataik vannak.

Érdekesség még, hogy Murakami mennyire különböző stílusokban, és műfajokban képes alkotni, és mesterien tudja őket ötvözni is. Általában a munkásságát misztikus realizmussal jellemzik, de több ennél. A műveiben megjelenik a valódi hús és vér ember, minden vágyával, hétköznapi magányával, egyhangú életével együtt. Mégis valami megmagyarázhatatlan dolog lebeg a szereplői feje felett. A szerelmi történeteket akár a krimivel is egybe szőheti az író, ilyen a Kafka a tengerparton is, vagy festhet egy cyberpunk, sci-fi hangulatú világot, ahol a romantika mellett, az emberi sors kérdéseit fejtegeti rejtetten pl.: Világvége és a keményre főtt csodaország. De akár egy viszonzatlan szerelemről is képes az író egy lélektani hangulatú, sejtelmes regényt alkotni pl.: Szputnyik, szívecském!. És, ha valaki egy igazán romantikus, örök szerelemről akar könnyfakasztó sorokat olvasni, akkor csak is a Határtól délre, a naptól nyugatra című mesterművet ajánlott a kezébe venni, személy szerint nekem ez a kedvenc kötetem tőle.

Murakami Haruki így egy különleges írói vénával rendelkező, rendkívül éleslátású művész, aki a legegyszerűbb hétköznapi történéseket is mesterien és szórakoztatva tud élménydús olvasmánnyá varázsolni. Dramaturgiai érzéke mellett, egy igazi filozófikus mély érzésű, és rendkívül művelt egyéniség rejtőzik benne. Műveiben gyakran találhatunk saját életére is vonatkozó utalásokat, ami így őt magát is közelebb hozzák az olvasóhoz.

(Ha a Magyarországon megjelent könyborítókra kattintasz a lap tetejénél, olvashatsz az író műveiről is.)

(Visited 50 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..