Bábel (2006)

Bábel (2006)

Bábel (2006)

„Ha azt akarod, hogy megérintsenek, figyelj a szóra…” – záró sorokkal ér véget a film előzetese (trailere). Ha röviden össze kellene foglalni a film tartalmát, akkor a következőt lehet róla elmondani:

A cselekmény 4, látszólag különálló történetet dolgoz fel, melyek valójában kapcsolódnak egymáshoz. A fő szálnak tekinthető egy fiatal amerikai házaspár (Susan és Richárd) kálváriája, kik Marokkóba utaznak kicsit kikapcsolódni, s tönkrement házasságukat rendbe hozni. Azonban két marokkói fiú „játszadozásának” lesznek áldozatai.

A két fiú (Yussef és Ibrahim) apjuk új puskáját próbálgatják, mikor véletlen rálőnek az amerikai turistákat szállító buszra. Így válnak egyszerű parasztokból gyilkosokká, „terroristákká”. Ugyanis lövésükkel Susant találják el. Richard kétségbeesetten próbálja megmenteni felesége életét, de útitársaik végül magukra hagyják őket egy faluban. A segítség további terrorista támadásoktól, diplomáciai problémáktól félve késik. S kezdetét veszi a pár kegyetlen szenvedésének sorozata. A világ sajtója harsogja tragédiájukat, de cselekedni senki se hajlandó…

Mindeközben egy mexikói dajka (Amelia), a felügyeletére bízott amerikai gyermekkel  (Mike és Debbie) elindul leánya esküvőjére a szülőföldjére, ám meggondolatlansága, s figyelmetlensége bajba sodorja mind az ő, mind a gyermekek életét. Tette súlyos, s megrázó következményeket von maga után…

A világ másik végén pedig egy japán süketnéma diáklány (Chieko) küzd problémáival: az őt szörnyetegnek tekintő, s el nem fogadó kortársaival, öngyilkos édesanyjának elvesztésének a feldolgozásával, s e helyzetet megoldani próbáló, szerető de megtőrt édesapjával (Yasujiro).

Az első két eset között a kapcsolat egyértelmű. De mi a helyzet a többivel? Amellett hogy más és más kultúrából, társadalomból származó emberek tragédiáját mutatja be, a történet előre haladtával nyilvánvalóvá válik a közöttük levő kapcsolat és hasonlóság. De ekkor felmerülhet a kérdés: mégis miért kapta a mű, a bibliai Bábel címet? Bár teljesen egyértelmű utalás erre nem található a filmben, azonban az imitt-amott elrejtett filozofikus és mélyebb tartalommal megjelenő gondolatiság elvezethet bennünket a megoldáshoz.

A Biblia alapján: „Kezdetben az Úr összes népe a világ minden táján egy nyelvet beszélt. Nem létezett olyan, amit ne tudtak volna véghezvinni. De megijedvén az emberi szellem erejétől, így szólt az Úr: „Nosza szálljunk alá és zavarjuk össze a nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.”

Ez az az idézet (melyet az előzetesben olvashatunk) a Bábel című film alapmotívuma, s szimbólumrendszerének a kulcsa. Hiszen, mind a 4 történet, nemcsak más kulturközeg, hanem nyelvet beszélő embereket mutat be. A két bajba jutott amerikai turista, kik a nyelvi nehézségek miatt nem tudnak kapcsolatot létesíteni a külvilággal, s segítséget kérni. A mexikói hölgy, ki népe szokásai, s temperamentuma, valamint az amerikaiak vele szembeni előítélete sodorja bajba, valamint a magával vitt két gyermek idegenül érzi magát abban a közegben. S ez még a másik kulcs motívum a történetben: az idegen érzés.

Susan és Richard idegen ebben a marokkói világban, nem értik az emberek magatartását, hagyományait, egészségi körülményeit. Igen, és riasztó számukra ez a világ, ahonnan minél hamarabb szeretnének elmenekülni. Ugyanez a helyzet Mike és Debbie esetében is. A sivatag, a mexikóiak számukra furcsa szokásai félelemmel töltik el őket. A japán süketnéma lány, Chieko, még saját társadalmában is idegen, mivel a korabeli fiatalok lenézik, s megijednek fogyatékosságától, valamint attól hogy nem értik, hogy mit beszél (a süketnémák jelbeszédével). Mindenáron be szeretni illeszkedni ebbe a világba, de folyamatosan kudarcot vall. S mivel emberi nyelvi beszéddel nem tudja kifejezni érzelmeit, megértetni magát másokkal, elfojtja ezeket az emóciókat, s lázad. Lázad a szabályok, a normák, s minden más „ép” emberek által felállított akadályok ellen.

Mindezen az érzések jelen vannak minden egyes szereplőben. Még a két marokkói fiú is lázad a maga módján, az idősebb Ibrahim öccsére féltékeny, mivel apjuk állandóan őt dicséri, szereti, holott Yussef a saját nővérével művel a vallásuk alapján tiltott dolgokat, önfejű, makacs, s gyakran beképzelt, ráadásul még a lövés is jobban megy neki. De ne higgyük, hogy csak ezek az elvont, azonos érzelemvilágot felvonultató jelképek kötik össze ezeket az embereket, hanem tényleges érintkezésen alapuló kapcsolatok is, melyek a film végén egyértelművé válnak. Ugyanis Chieko apját rendőrök keresik amiatt, hogy a fegyverével gyilkossági kísérletet követtek el. Az amerikai gyerekek szülei, pedig épp egy „túl” hosszúra nyúlt nyaralás miatt nem érkeznek meg időben, s emiatt kerülnek Amelia és ők veszélybe… De hogy mi is az igazság? Ha a Kedves Olvasó megnézi ezt a filmet, akkor kiderül számára is.

Akkor most egy kicsit a kivitelezésről. A film nemhiába kitűnő munka eredménye. Minden egyes felvétel különleges, s kitűnő komponálási tehetséget bizonyít. A megható, s szívbe markoló jeleneteknél, egyszerűen lenyűgöző, ahogy a felvételekkel, a szereplők arcára, vagy épp a kezére közelít a  kamera, mellyel még drámaiabbá teszik a jelentet (egy csomag papírzsepit biztos elfogyasztottam, míg végig néztem a filmet). Lehet, hogy lesznek olyanok, kik a kamera mozgásoknál észreveszik, hogy maga a kamera is „mozog”, tehát szinte a szemlélő is úgy érzi, hogy a film részévé válik, s ő maga is ott van, mindegy követi a szereplőket. A zene pedig magáért beszél. Ahol kell drámai, pörgős, vidám, ahol pedig elég a tett, a látvány, ott nem domináns. A kitűnő hegedű szólok a drámai pillanatokat még meghatóbbá teszik. Olyan, mintha maga a film is életre kelne. Egyszerűen a képernyő elé szegezi az embert, s nem elég egyszer megtekinteni. Az ember újra és újra át akarja élni a film keltette érzelmeket.

Természetesen a film színvonalát még a színészi teljesítmények is emelik. A Richardot játszó Brad Pitt, és a Susant alakító Cate Blanhett nemhiába Hollywood gyöngyszemei. De ugyanúgy kiemelkedő a mexikói dada szerepét alakító Adriana Barraza, valamint a japán színészek közül  Rinko Kikuchit (Chieko) és Koyi Yakusho (Chieko édesapja) emelném ki. Rinko-san ragyogó teljesítményéért, mint a süketnéma lány megformálása, még a legjobb női mellékszereplő jelölést is megkapta, holott ő viszonylag itt Európában és az Egyesült Államokban ismeretlen színésznőnek minősül. Koyi Yakusho pedig nagyon jó választás volt a megtört, aggódó apa szerepére, hiszen színészi képességeit már annyi filmben bemutatta, gondoljunk csak az Egy gésa emlékiratai Nobujára.

A film szerintem egy korszakalkotó mű is egyben, hiszen mai társadalmunkat, világunkat mutatja be. A bábeli motívum is érvényesül benne, hiszen mai globális problémáik egyike, hogy még ha azonos ország, kultúra részesei is vagyunk, a kommunikáció mértékének csökkenésével, az internetes világ szélesedével, s még sok egyéb tényező miatt, egyre nehezebben értetjük meg magunkat másokkal, hát még más nyelvet beszélő emberekkel. Pedig ez a film pont bizonyítja azt, hogy bármekkora is a szakadék két kultúra között, mégis ezek a teljesen különböző, most a film alapján még különböző bőrszínű emberekek is ugyanazokkal a gondokkal, problémákkal küzdenek. Legyen az a megrázó halál, a család szétesése. S ha talán minden egyes ember össze fogna e gondok leküzdésére, még talán boldogok is lehetnénk…S igen, ez a feltételes mód még mindig áll, s állni is fog…sajnos…ez a film próbálja erre felhívni a figyelmünket, s e sok mocsok és igazságtalanság ellen kiált fel, ami még mindig befeketíti világunkat.

Díjak és jelölések:
BAFTA-díj (2007) – Legjobb filmzene: Gustavo Santaolalla
Cannes (2006) – Legjobb rendező: Alejandro González Inárritu
Cannes (2006) – Ökumenikus Zsűri díja: Alejandro González Inárritu
Golden Globe díj (2007) – Legjobb film – drámai kategória
Oscar-díj (2007) – Legjobb filmzene: Gustavo Santaolalla
BAFTA-díj (2007) – Legjobb film jelölés
BAFTA-díj (2007) – Legjobb rendező jelölés: Alejandro González Inárritu
BAFTA-díj (2007) – Legjobb operatőr jelölés: Rodrigo Prieto
BAFTA-díj (2007) – Legjobb eredeti forgatókönyv jelölés
BAFTA-díj (2007) – Legjobb vágás jelölés: Stephen Mirrione, Douglas Crise
Cannes (2006) – Arany Pálma jelölés: Alejandro González Inárritu
Golden Globe díj (2007) – Legjobb rendező jelölés: Alejandro González Inárritu
Golden Globe díj (2007) – Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Brad Pitt
Golden Globe díj (2007) – Legjobb női mellékszereplő jelölés: Rinko Kikuchi, Adriana Barraza
Golden Globe díj (2007) – Legjobb filmzene jelölés: Gustavo Santaolalla
Golden Globe díj (2007) – Legjobb forgatókönyvíró jelölés: Guillermo Arriaga
Oscar-díj (2007) – Legjobb film jelölés: Alejandro González Inárritu
Oscar-díj (2007) – Legjobb rendező jelölés: Alejandro González Inárritu
Oscar-díj (2007) – Legjobb női mellékszereplő jelölés: Adriana Barraza, Rinko Kikuchi
Oscar-díj (2007) – Legjobb forgatókönyv jelölés: Guillermo Arriaga

Adatok

  • Eredeti cím: Babel;
  • Műfaj: amerikai filmdráma;
  • Rendező: Alejandro González Inárritu;
  • Forgatókönyvíró: Guillermo Arriga;
  • Operatőr: Rodrigo Prieto;
  • Zene: Gustavo Santaolla;
  • Vágó: Dougles Crise, Stephen Mirrione;
  • Megjelenés: 2006.
  • Szereplők: Cate Blanchett (Susan) – Brad Pitt (Richard) – Gael García Bernal (Santiago) – Koyi Yakusho (Yasujiro) – Adriana Barraza (Amelia) – Rinko Kikuchi (Chieko) – Mahima Chaudhry (Sonia Sehgal)
(Visited 74 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .