Ergo Proxy (TV-sorozat; 2006)

11. epizód: Anamnesis (In the white darkness)

Ergo Proxy

Vincent éppen Pinót keresi egy kihalt területen, mikor a ködben egy könyvesbolt körvonalai rajzolódnak ki előtte. Vincent bemegy az épületbe, s egy idős férfival találkozik, aki meghívja teázni. Vincetnek elég érdekes érzései támadnak… Emellett Vincent kérdéseire se válaszolván, a férfi, az ősökre hivatkozva mond sejtelmes dolgokat a hazugságról, igazságról, sötétségről, stb. A férfi felajánlja Vincetnek, hogy nézzen szét a könyvek között. Vincent e szerint is cselekszik, de amint felemeli az első kezébe akadó könyvet, meg is dermed a cím láttán… A könyv címe: Vincent Law… Az öreg hirtelen csettint egyet, Vincent ledermed, mintha megállt volna az idő. Az öreg elkezd sétálgatni, a könyvek lepotyognak a polcokról, míg ő maga különös, rejtélyes monológot vág le…

Majd azt mondja, hogy egyenlőre elég is ennyi, majd ismét csettint egyet, mire Vincent felébred, de az öregnek már hűlt helye van… Vincentnek látomásai támadnak… Felidézi szökése előtti emlékeit, melyekben megjelenik Ergo Proxy, aki mindenáron fel akarja tárni előtte az igazságot… Ez elég félelmetes, s elvont képek sorozatával történik, ugyanis minden ember arcán, Ergo Proxy arca van… Vincent nem akarja elfogadni, hogy ő egy szörnyeteg, egyre csak a nevét, s azonosítóját hajtogatja… Elmeséli emlékeit Vincent Law-ként…Ergo Proxy ezután azokat az emlékeket is megmutatja neki, miket átváltozása után tett, s élt át pl.: mikor a lengén öltözött Real-t meglátogatta a lakásán, s ajkait megérintette (első epizód), stb.

Ez az epizód tehát arra épül, hogy Vincent-nek elő kell hívnia azokat az emlékeket, melyeket nagyon mélyen eltemetett magában… Erre pedig Ergo Proxy kényszeríti, aki végül egyesül vele… Az epizódot, ahogy figyeli az ember, egy kicsit melankolikus érzés vesz erőt a nézőn, egyszerre megrázóak, s érdekesek a képek, s monológok. Egyre több szimbólum merült fel világunk kultúrájának szinte minden területéről, egészen Arisztotelésztől a modern kori filozófusokig… S ezeket a párbeszédeket, jeleneteket gyönyörű háttérzenék kísérik, ami csak még jobban fokozza a drámaiságot, egészen mind addig a pillanatig, míg Vincent végre megérti, hogy mi is ő valójában… Ekkor teljesen összeomlik, zokog… képek pörögnek le a szemei előtt… Míg végül kimondja a tragikus, végzetes szavakat: „Ergo Proxy vagyok.”…

Ezután hirtelen felébred kábulatából, s mintha elölről kezdődne az epizód, ismét az öreg ül előtte, s majdhogynem teljesen megismétlődik korábbi párbeszédük… Az öreg megmutatja neki az utat, melyet ezentúl követnie kell…

Hirtelen Pinót pillantjuk meg, ahogy Vincentet keresi… Vincent pedig a földön fekve hever, szeméből pedig könnyek csorognak… Felemészti a tudat, hogy ő Ergo Proxy… Váratlanul egy arc jelenik meg fölötte… Real Mayer tekint le rá… Végre újra találkozhattak egymással…

Az epizód alcíme: Az „In the white darkness” (=A fehér sötétségben) kifejezést Renier Strasser és M.D. Coverly alkotta meg eredetileg. Ők az emberi emlékezetet kutatói, s olyan betegeket vizsgáltak, tanulmányoztak, akik vagy Alzheimer, vagy Parkinzon kórosok lettek. Ez Vincent emlékezetének alkalmi kiesésével hozható kapcsolatba, s így próbáltak az alkotók is utalni erre.

A könyvesbolt neve, ahova Vincent betért: „City Lights Bookstore”, ami a valóságban is egy létező bolt, mégpedig Californiában, San Fransiscóban található. 1953-ban Lawrence Ferlinghetti és Peter  D. Martin költők voltak, akik rábukkantak erre a helyre, ahol csak kézzel kötött könyveket árultak. Ez a könyvesbolt ma már műemlék, mert a költészet „szent helyének” tekintik, valamint a szabad szavalás harctere is volt egyben. 1956-ban, kiadott ez a bolt egy „Howl” (=Üvöltés) című verses kötetet Allen Ginsbergtől. Ferlinghettit, s a bolt menedzserét, Shigeyoshi Muraot letartóztatták, mivel ez a könyv trágár szóhasználatával felháborította a közvéleményt. A könyvet az „American Civil Liberties Union” (=Az amerikai civil irodalmi szövetség) megvédte.

A történetben a szavalással kapcsolatban volt még egy utalás, mégpedig a Jean-Jacques Rousseau által végzett kutatásokra: „On the Origin of Languages” (A nyelvek eredete). Azonban munkája során, paradox módon (mint ahogy az Rousseau legtöbb elméletére is érvényes) többször  megcáfolta saját magát, s ellent mondott vég következtetéseinek.

Az epizód során, a City Lights Bookstore-ban, tehát a Vincent általl meglátogatott könyvesboltban, olyan szobrokat láthattunk, mint pl.: Artemisz Istennőt ábrázoló alkotást, amely ma a francia Vearsailles-ban látható, melyet időszámításunk előtt 340-330 körül készített Leocharos, az antik Athénban. Emellett látható még, Apollón szobra is, aki még egy klasszikus görög mitológiai alak. Artemisz a születés, a természet, az aratás istennője, míg Apollón a költészet, a tudományok, a gyógyítás, a fény, a tánc, stb… istene. Apollón Zeusz és Léto fia, Artemisz ikertestvére.

Az epizód címe: Anamnesis, egy görög eredetű szó, amelyet Platón és Szókratész fogalmazott meg, s a mai napig ismert fogalom a pszichológia területén. Ennek az a lényege, hogy a lélek, és a tudás összetartozik, ám a születés pillanatában bekövetkező sokk hatására, elfelejtjük előző életünket. A tanulás annyit tesz, hogy felidézzük azokat az emlékeinket, melyeket ekkor elfelejtettünk.

(Visited 30 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .